Ha valami istenes dolgot kezdesz művelni, azt az szokta
igazolni, hogy váratlan nehézségek bukkannak fel és próbálják ellehetetleníteni
lépésedet. Tegnap pl. délutánunk java része azzal telt, hogy rákészültünk egy
énekkari szereplésre, mely a Zugló külső részén lévő RM-templomban esett. Két
asszonyka szállítását vállaltuk, mert kocsival kb. harmadrésznyi idő alatt oda
lehet közlekedni, mint tömegközlekedéssel. A vendég utasok rendre megérkeztek a
megbeszélt időben, és simán elindultunk. A kocsit előzőleg belül
kitakarítottam, hogy valami taxijelleget kapjon. Nem is volt semmi baj a
Thököly útig. Az az út már olyan pocsék, hogy el nem mondható. Teljes
kiszámíthatatlansággal következnek a kátyúk, kitörések, útegyenetlenségek.
Hepe-hupa, hepe-hupa, hepe-hepe-hepe. Mikor idáig értünk a csörömpölő úton,
egyszer csak felbőgött a kipufogóm. Tudom évek óta, hogy hangosabb a
kelleténél. A szerelő említette, hogy félév múlva javítani kell. Majd
megállapította, hogy elég egy év múlva. Ennek kb. két éve van. Most aztán nem
halasztható tovább. Valami szétcsúszott, valami kinyiffant, mit tudom én, mi.
Igen gyorsan haladtunk különben. Az Egressy úton haladva a Rákos-pataknál a
mellettem ülő Tücsi azt mondja: Jobbra Irént látom. Kutyát sétáltat. Mondom
magamban, mindnyájunknak jobb, ha énmost az utat nézem.
Maga az RM-templom húsz éves. Ott voltunk annak idején az „első
kapavágás”-on. Ez a taxis blokád nevű őrület és provokáció idején
történt.
A templomban összefutottunk
Hajnal Györggyel, aki a plébánia gazdája, és RM-pap.
A szereplésünk egyebekben kisebb zökkenőkkel, de eredménnyel megtörtént. Olyan fenemód modern misét
énekeltünk, hogy csak a jó zenészek vehették észre, mikor botlik meg a hangzás.
A helyiek kedves fogadást sikerítettek a „művész”-ek
tiszteletére. Hát?! Azok vagyunk: Hang- és életművészek. Az előadások utáni agapén
Király Miklóssal futottunk össze, akinek elmondtuk, elképzeltük magunkban, hogy az általa
tanított fiunk is ott áll az Arezzói Guido kamarakórus basszus szólamában, mely szép sikerrel adott elő motettákat. Tisztáztuk,
hogy ki is a mi fiunk, aki iránt ezek után érdeklődött, mit és hol tanul. Kapcsolatuk
akkor maradt abba, amikor Mica újságírói tanfolyamra járt. Most üdvözletét küldte
neki általunk. Elmondtuk neki, hogy Mica rengeteget dolgozik, amit Király Miklós nagy
empátiával hallgatott, mondván, hogy ő ugyanígy van: Meghalni se ér rá.
Hazafelé velünk akart tartani még valaki, aki valakit végül is nem találtunk
sehol indulásunkkor. Csak remélem, hogy valaki a valakit hazavitte. Mi ugyanis
nélküle indultunk el
Ma reggel tudta már az utca, hogy dolgozni indulunk. Jól lehetett érzékelni kocsi indulását: Szerelő után bőg a Colt.
2009.05.18. 14:25 emmausz
Kalamajka
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr585168439
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek