Ma újra feltöltött akkukat raktam a fényképezőgépbe, és megpróbáltam
lefotózni egy bokrot. Napok óta szemezek a nagyjából fehér virágokkal tarkított
bozóttal.
Igazi szépség.
Olyan, mintha egy könnyű virágos mintájú női ruhába öltözködne. Közben eszembe
jut afrikai ismerősünk egykori kifakadása: „Nálatok minden, ami szép, az nói.”
Ez a – feltehetően – jázminbokor alighanem nói, merthogy szép. Képzelj el zöld
anyagra nyomott fehér virágos kartonruhát. Szinte elindul a bokor a kifutón,
hogy pukedlizzen a divatbemutató látogatói előtt. Ám női mivoltára rácáfol az,
hogy virága kétszikű.
Már arra is gondoltam, hogy makrofotót készítek róla: rámegyek egy-egy
virágára, és ha kis szerencsém van, éppen egy lepke dugja a kehelybe
pödrőnyelvét, hogy nektárt szívjon. Vagy egy dongó csillapítja éhségét, esetleg
egy hangya mászik rajta.
Mostanában terjed a makrofotózás. Önálló ággá lett a részletek megjelenítésével
foglalkozó fényképezés. Sokkal találkozom mostanság, és hozzá milyen jókkal! Jó
szem és jó technika szükségeltetik hozzá, no meg egy kis szerencse.
Próbálom kitalálni, miért mutatkozik ekkora lelkesedés a parányok világa
irányában? Felteszem, hogy azért, mert ami a szemnek nem, vagy csak alig
látható – azaz titok –, az egyben izgalmas. Titok, melyről az én fotóm rántja le
a leplet, titok, mely többé már nem az a jóvoltomból, mert láttatom. Ez lehet
az indíttatás szubjektív oka. De adódik egy még használhatóbb oka is. Meg
akarom mutatni a kicsiben a nagyot, a szabad szemmel alig felfedezhető csodát, a
benne rejtőző harmóniát, szépséget, a teremtésnek egy újabb vetületét, hogy akik
e fotókra néznek, jobban szeressék a világot.
Azt hiszem, ez minden.
És hagyjuk is a ma oly divatos pragmatizmust. Azért készítek meghökkenten szép
képeket, mert jó áron el akarom őket adni.
Nos mindezek ott lappangtak bennem, amikor megközelítettem a bokrokat.
Aztán csett, és semmi.
Se zöld anyag, se ráfestett fehér virágok.
Valami nincs rendben ezzel a Fuji márkájú masinával. Úgy emlékszem,
felturbózott akkukkal indultam a napnak. Megnéztem a polaritásukat is.
Egyelőre tanácstalan vagyok.
Nem tudjátok, mi szívja el az energiát, vagy talán el se jut az áram oda, ahova el kellene jutnia?
Lám, Nnektek megis be kell érnetek ezzel az elméleti eszmefuttatással, mert képi
bizonyítékaim nincsenek a technika ördöge miatt.
I’m Sorry.
Utolsó kommentek