Mickey webnaplója

ZÁRVA, mert Tücsi cégével megint Krakkóba buszozunk. Mivel négy napig nem írok postokat, elhatároztam, hogy megelőlegezek négy adagot a soron következő napokra. Ma szerda van. Ha tehát holnap kezded olvasni, vasárnap érsz a végére. Mi is utunknak. Ne kíváncsiskodjál hát, mindennap csak egyet olvass el! (Vagy úgy kell neked, de akkor napokig semmi újjal nem fogsz találkozni.)
1. nap. Utazási ajánlatom a gazdasági válság idejére és a megszorítások évszázadára
Bekapcsolod a számítógépedet, és keresel egy Web-kamerát, amelyen látod a live feliratot. Millió és egyet fogsz találni. Valamely tájra rámész, elnézegeted legkényelmesebb foteledből, félig lehúzott redőny mellett és félig nyitott szemmel, hogy hogyan élnek ott az emberek. Innen mondom: mászkálnak, ténferegnek az utcán, unott pofával várnak a buszra, villamosra. Ritmusosan beúsznak a képbe kocsik, majd egyenletes tempóban továbbhajtanak, kicsúsznak látókörödből. Ritkásan elrepül egy galamb vagy sirály. Ha látod, hogy hajladoznak a fák, elindítod a szélerősségnek megfelelő fokozatban ventilátorodat, és beállítod a megfelelő szélirányt is. Ha látod, hogy csákók söröznek, nem izgatod magadat, kimész a frigóig, és kiveszed kedvenc márkájú sörödet behűtve. Ha egy egészen kis szerencséd van, a mutatott képet magad irányíthatod. Körbenézegetheted a gazdagon díszített templomot. Az eredetiséget fokozod meggyújtott gyantával, mely jól utánozza a füstölő tömjénillatát. Ha pedig pagodát tekintesz meg, jobb, ha szantál-rudat füstölsz mellé hatásnövelés céljából.
Nem akarlak a további részletekkel idegesíteni, hogy küldhetsz tájképet szeretteidnek e-mailen… Ha a tengerparton felállított kamera zabáldát mutatna, s neked csorogna a nyálad valamiféle finom tengeri herkentyű iránt, garnéla rák-rudacskákat egyél vajas kiflivel. A helyszínen érzed magadat. Hadd ne találjam ki helyetted, hogy a youtube-ról letölthetsz egy kis görög zenét, vagy olyat, melyet úri jókedved megkíván. Neked hát kellemes helyben járást, nekünk meg összes tartalékunk összeszedését kívánom, hogy kibírjuk az utat, és egészben érkezzünk haza.

Igazán nem is értem magunkat, akik ilyen hadilábon állnak a lábukkal, minek koptatják feleslegesen.  

2. nap. Egynapos séta Krakkóban. (Bármikor megszakítható, mindenütt megállhatsz egy sörre, egy zlotyért vécézésre is.) Javaslatom:
a)  A Starowislna Str. villamosmegállójában áll egy pad. Ülj rá, mondjuk csütörtökön délután 6 órakor, és a Web-kamera téged fog mutatni az egész világnak. Ilyen egyszerű képet küldeni Krakkóból magadról. Aki felmegy a netre, és megnézi ezt a web-képet, a kép melletti naptárban beüti a dátumot és megjelöli az órát. A 6 órakor felvett képen téged fog látni színes Web-fotón, és örömmel nyugtázza, hogy épen, egészségesen töltöd az idődet a lengyeleknél.   
b) Rynek. A téren van a lengyel Cipolla: a Fehér. Mindenki így hívja. Hamar felismered, ha nem vagy színtévesztő, mert csakugyan fehér.
Fehérember,
fehér szerelésben,
fehér kesztyűben,
gumipofával, száját tetszőleges szög alatt képes beállítani a vízszinteshez képest. A képe is fehér, egészen addig, amíg túl közel nem mész hozzá. Mert akkor véged van, te leszel
fehér, ő meg nem. Rád keni arcáról a gezemicét.
Egyébként nem ártalmas, csak messziről gúnyolja azt, aki szembenéz vele.

Cikiz, utánozza mozdulataidat, taglejtésekkel utal erkölcstelen mivoltodra,
sajnálkozik, ha kövér vagy, ha sovány vagy, ha öreg vagy, ha fiatal vagy.
Aztán pihen egy kicsit, s elvárja, hogy pénzt adjál neki. Addig rágyújt egy cigire.
Hálából nyelvet ölt rád.
Remélem, él és egészséges. Sokan tapsolnak neki naponta.
Megnéztem ma a Ryneket Web-kamerán. A fehér hintó két lóval most is közlekedik, néhány biciklis is mozgott a képen, egy óriás daru nem. Talán sztrájk van vagy ebédszünet. A kép szerint a tér csendes, vagy a túlsó oldalon, a vásárcsarnok takarásában bömböl a zenekar. Néha több is. Ezek elől a kerektemplomba menekülhetsz. Ott csönd fogad. Kicsit odébb, a Fehér fölött óránként trombitások dugják ki hangszerüket a toronyból és fújnak egy rövidet. Egykor így jelezték a tatárbetörést.
Megszokták, hogy jelezni kell.
A tatárok ugyan nem törnek be (hacsak turistaként nem), de a trombitások nem engedik a tényektől zavartatni magukat.
c) A Jagelló-egyetemen századok találkoznak. Beleállsz Kopernikus Nikolas lábnyomába, és máris évszázadokat fiatalodtál egy csapásra.
d) Vagy erősíted önérzetedet a Barbakánt meglátogatván, ám ha úgy tartja kedved,
e) bemész a Wawelbe történelmi levegőt szagolni, vagy
f) kisétálsz a Visztulához.

g) Lefényképezteted magad az égő petróleumot lihegő pléhsárkánnyal, vagy a parton elnyalsz egy jó fagyit, miután a mókáért fizetve
h) az Alagúton leereszkedtél a partra, vagy ingyen a felszínen ereszkedtél ugyanoda.
Igazán nem tudom, hogy elfáradtál-e az olvasásba, azt azonban el kell fogadnod, hogy végigjárni ezeket a helyeket a valóságban sokkalta fárasztóbb.            

Ráadás: A Krakkó név etimológiája

a) A legenda szerint Krakkó neve Krak herceg nevéből származik.
b) Nagyon valószínű azonban archeológiai ásatásokból és római forrásokból ítélve, hogy a név a környéket egykor benépesítő kelta Carragh vagy ehhez hasonló névre vezethető vissza.
c) Más értelmezés szerint Krok a cseh legendákban szereplő hős volt.
d) Szláv hercegi családok nevei között egykor szerepelt a Kruk.
Ki tudja, mi az igazság? Ne higgy az etimológia-gyártóknak!
Nekem higgy:
a) Krakkó (lengyelül ugye Kraków) már az ókorban az olajgyártás központja volt. Innen jön a krakkolás, mely eljárásmódot a lengyelek találták ki ebben a királyi városban. Azóta is krakkolják a nyersolajat, ha a benzint és társait (benzol, kerozin, parafin, kátrány, stb.) elő akarják állítani.
b) Krakkó hozzánk közelebb van (400 km), mint Varsóhoz! Mondanom se kell, hogy magyar város. Magyar eredetére utal a magyar Karakó helyiségnév, mely Szörcsökkel később egybeépült (Karakószörcsök).

c) Krakkó a magyar Karkó családnév téves lejegyzéséből alakult ki. Nem egyedülálló a jelenség. Hogy csak egy példát említsek: legyen az Algéria. A spanyolok Argeliának nevezik.

3. Örökség
Annak idején, amikor jogot tanultam, nagyon idegesített, hogy nemcsak vagyont lehet örökölni, hanem adósságot is. Azóta nyakig fürdök/ünk a gerjesztett államadósság

„áldásaiban”. Egyáltalán nem dob fel az a gondolat, hogy unokáink is fizetgetik ezt az örökölt terhet. Hacsak el nem hagyom végképp ezt a nekem terhes országot. Ha elhagyom, és elég eszem van, „oda megyek lakni, ahol tejet kapni”, és ahol minimum kolbászból van a kerítés. Nem gondolom, hogy zseni vagyok, de hogy nem jön rá mindenki, hogy egyszerre el kell hagyni az országot. Ekkor megszűnik a fizetőképességünk. Majd visszajövünk, és aki eddig északon lakott, most délre, aki nyugaton, az az ország keleti részébe költözik, és a fene se jön rá, hogy ki kinek, mivel, miért, mennyivel tartozik. Mire kibogozza, megőrül bele. (Nem jobban, mint mi a ránk oktrojált adóssághalmaztól.)
De nem erről akarok most írni, hanem arról, hogy tőlünk mit örököltek gyermekeink. Ha Isten is úgy akarja, adósságot nem, de tulajdonságokat igen. Ahogy én is. Anyámtól hosszú, apámtól rövid életet, anyámtól hajlamot a soványságra (recesszív tul.), apámtól hajlamot korpulens mivoltra, hogy visszafogottan utaljak egyik legdominánsabb tulajdonságomra. Ám mindkettőjük jól írt, anyám még szépen is, apám kevéssé, én kifejezetten rondán, talán ne is nevezzük írásnak: Mondjuk ki kereken, nem is tudok írni. (Már csak ezért is hálás vagyok Billy Gates-nek).
Humoromat apámtól örököltem.
Zenei hallásomat mindkettejüktől. Anyám is kedves hangon tudott énekelni. Apámék családja meg kifejezetten összejárt, s a rokonlátogatások alig elmaradható eleme az együtt éneklés volt. Általában magyarnótákat és népdalokat énekeltek. De egymagukban szívesen dünnyögték a klasszikus és romantikus darabokat is.
Hogy mit örököltek tőlünk a gyerekek?
Is-is.
Van köztük korpulens és van sovány.
Zenei és íráskészséggel megáldott,
kirándulós,
focikedvelő,
fotós,
versfaragó,
jól rajzoló és
ügyesen mozgó is akad köztük.
Énekelni mind tudnak, olyikuk szeret is.
Általában vonzódnak a gyerekpedagógiához és az elesettek pátyolgatásához.
Isten áldja meg fel- és lemenőimet, s valamennyi oldalágat is. Meg is teszi, mert a zsoltáros (126. zs.) szerint „pihentükben is megad minden áldást az Úr azoknak, akiket szeret” – és Ő nem személyválogató.       

4. nap.  Ingyen szépek
Nem tudom, miért kezdtem el érzelmesen vonzódni a vadvirágokhoz. Talán a makró fényképek tették velem. S talán azért is, mert olyan bibliaiak: Ezt rögzíti Lukács róluk: „Vegyetek példát a mező liliomairól, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap pedig a kemencében végzi, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek!” (12,27.28)
Reggelente egyre nagyobb számú, szépséges sárga tányért mutató, kb. félméteres vadvirágok mellett kocsizunk el. Ma hazafelé jöttömben nem találtam egyet se nyitva. Csak pipacsok virítottak ugyanott, az út menti rézsű mellett.
Hát persze.
A nagy bakszakállnak nevezett szépség, eddigre már összezár, s csak kancsószerű tokját mutatja, mely zöld, és belesimul a füvek közé, hogy aztán reggel újra teljes pompájával forduljon az éltető nap felé. Ha valakit érdekel, miről „beszélek”, makró fotóját megtalálja dorcsika fotoblogján.
Arra gondoltam, hogy egy szépen tenyésző csomót kiások egyik reggel, és beások egy nagyobb cserépbe. Ha a Bakszakáll a rétet ilyen szépen dekorálja, reményeim szerint erkélyünkkel is ezt fogja tenni. Most persze szó nincs róla, legfeljebb a jövő héten, hiszen addig még az országból is elmegyünk.
Nektek meg azt kívánom, hogy ha rámentek a makró fényképre, jusson eszetekbe:

„…mennyivel inkább titeket, kishitűek…”