Persze hogy nem mindig és nem okvetlenül értek egyet adott dolgokkal. Néha csakugyan nem értek egyet, mint ahogyan más se.
A hatvanas években történt, hogy az egyik fontos MSZMP pártvezetői értekezleten sorban jöttek az előadók, majd a korreferátumok. Állítólag megtörtént egy nagy tekintélyű nacsalnyikkal, hogy kezébe adták hozzászólását, hogy mint előtte a többiek, terjesztené elő ő is a maga véleményét. Emberünk kézbe kapta kétoldalas hozzászólását, és szólásra nyitotta száját:
– Kedves Elvtársak! – kezdte meg mondókáját, és folytatta annak rendje és módja szerint. Sajnos azonban agya nem kapcsolt ki silabizálás közben, így nemcsak felolvasta, hanem meg is értette azt, amit felolvasott, és rutinos felolvasó lévén már előre is futott szeme a következő mondatra-mondatokra a levegővételek szünetében. Amikor tehát egy számára elfogadhatatlan kitételig jutott, egy pillanatra megállt, majd nagyot ütve a papírlapra azt mondta:
– Elvtársak! Nem értek egyet a véleményemmel! Ezzel a papírt széttépte, és leült.
Ám, miket produkál az élet.
Pl. azt, hogy pártértekezleten kritikát gyakoroltak egymáson az elvtársak és egyikük szólásra jelentkezve így kritizálta a pártból való kizárására váró, előtte ülő delikvenst:
– Elvtársak! Azok az elvtársak, akik az elvtársak előtt ülnek, elvtársak, hát azok nem elvtársak.
Mi tagadás, cifra idők jártak. Akkoriban volt aktuális az itt következő politikai vicc is, amikor mindenki gyanús volt kiváltképp az, aki nem volt gyanús, amikor a párt saját soraiban is ellenséget keresett és talált is:
– Kohn feláll a pártértekezleten, és szóvá teszi, hogy hetek óta nem lehet vécépapírt kapni. Így meg úgy, az mégiscsak tűrhetetlen, hogy egy szocialista államban egy ilyen alapellátást szolgáló cikk hiányozzék a piacról. Felteszi tehát a kérdést válaszra: Hová tűnt el a vécépapír, elvtársak? Természetesen nem kap kérdésére egyenes választ, mindenki hímel-hámol, terveket meg papírt emleget, meg a nyarat, amikor az úttörők nem viszik a MÉH-be akkora buzgalommal a papírt, kontingensekkel dobálózik, miközben mindenki tudja, hogy ezek kamu dumák.
A következő pártértekezletre gyülekezve Grünnek feltűnik, hogy hiányzik a haverja, Kohn. Az előadások után szót kér, és ezt mondja:
– Elvtársak! Bár a boltokban továbbra se lehet vécépapírt kapni, mégsem ez érdekel. Nem is kérdezem meg tehát, hogy hová tűnt a vécépapír, csak azt kérdezem, hogy hová tűnt a Kohn?
Utolsó kommentek