Ma kezembe került egy érdekes cikk, melynek Az ifjúsági sajtó nyelve a címe és a témája. (Megjelent az Iskolakultúra 7–8 sz. mellékletében) Ilyen lapokat elemez: IM, Bravo, Popcorn, 100xSzép, Cosmopolitan(!), Zsiráf, stb.
A retroszótár olvasgatása óta foglalkoztat az egyes szavak megjelenésének és eltűnésének, lappangásának majd újrafeltűnésének a mikéntje. Nem vállalkozom a cikk részletes elemzésére, csak néhány szemet szúró tényre szorítkozom. A cikkíró (Tölgyessy Zsuzsanna) megállapítja, hogy a férfiember megnevezésére használják újabban a „csóka” szót. Szerintem abból „fejlett” ki a „csákó”, amit szintén a ffi. megjelölésére használnak. A „megmondjuk a frankót” az ő tapasztalata szerint megmondjuk az igazat értelmű. Szerintem a székely „bölcsködés”-hez áll közel a frankó tartalma. Tekintéllyel, felülről, a tévedhetetlenség igényével, kioktató jelleggel kinyilatkoztatott valamiről szól ez a frankó, amiről tájékoztatnak bennünket. Az „Izzi” (rájder), szerintem Ízi, ha az ejtést kívánjuk fonetikusan áttenni.
Azt írja: A latin eredetű „image” angol szó mindennapos lett...: „Tök új imázst kapott”. Így legfeljebb a franciát tudók mondanák, az angol „imidzs”-nek ejti.
A „böszme” szerinte böhömöt, nagyot jelent, szerintem ostobát, tompaagyút.
A „totál húzós”, szerinte veszélyest jelent, szerintem nehezen teljesíthetőt, megerőltetőt, ami nagy erőfeszítéssel jár olyasmit jelent.
Az elismerést jelentő „király” fölött már eljárt az idő. Leváltotta a „sirály”, még újabban a „zsír” a szlengben.
„Van kispárnád kölcsibe?” (azaz kölcsön). Ez terjed minden formában. Hasonlót olvastam alig egy hete: „luxus albi” (albérlet értelemben).
A motoros és az autós „repeszt” az országúton – írja. Legalább ennyire elterjedt ez is: „ezerrel dönget”.
Az elismerés szavaként emlegeti: „gratu”! Nemcsak ez a formája általános, hanem a „gratula” is gratulálok értelemben.
Azt írja továbbá, hogy a meglepetéstől „lemegyek hídba”. Igaza van, de kiterjedten használják a „dobok egy hátast” kifejezést is.
Figyelemre méltó megállapítása viszont, hogy „az ifjúsági lapok egyfajta felettes hatalmat bitorolnak a tizenéves lányok fölött: úgy gondolják, joguk és hatalmuk van arra, hogy átváltoztassák olvasóikat, akik erre önként, naivan és boldogan jelentkeznek.”
Továbbá így értékeli az általa megelemzett tinilapokat: „...első benyomásom az volt, hogy stilisztikai eszközök nincsenek is az ifjúsági sajtóban. Négy ifjúsági lap három teljes évfolyamát néztem át, és rendkívül szegényes és igénytelen anyagot sikerült csak összegyűjtenem. ... ezeknek a lapoknak a nyelvhasználata pongyolán, igénytelenül köznyelvi. A legnyomasztóbb a témák földhözragadtsága, szűkössége. Az élet külsőségei kerülnek itt központba: ruhák, táskák, cipők, kilók, fiúk, szexualitás. És mindezekről olyan »mélységben«, hogy árnyalt kifejezésekre nincs is szükség. ... A legkárosabbnak mégis azt tartom, hogy az önmagukat kereső tizenéveseknek hamis célokat ajánlgatnak, vakvágányra terelve az egyébként is érzékeny és kiutat kereső gyerekeket.” NO COMMENT.