Gyerekkoromban meglepett, amit a fizikai szisztémákról-rendszerekről tanultunk.
Mi az, hogy ha egy hatalmas vitorlásban állunk, hiába keltünk szelet, pl. fújjuk
ezredmagammal a vitorlákat, meg se fog rezzenni a hajó.
Mert
minden test megtartja egyenletes és egyenes vonalú útját mindaddig, amíg egy külső erő rá nem hat. Márpedig mi mind
egy rendszert alkotunk a vitorlásban, ezért aztán fújhatjuk ezerrel.
Pedig magamtól is rájöhettem volna, mert azért azt én se képzeltem el, hogy Münchhausen
báró képes felhúzni magát a hajánál fogva.
(Ez idáig annyit foglalkoztattak a közlekedési eszközök, hogy bízvást
fizethetne nekem a BKV, a Volán vagy éppen a MÁV a róluk szóló postokért.)
Mert most is mi történt?
Ma, hogy éppen elértem újra a buszt, nem jutottam hozzá a Metro-újsághoz (újabban
METROPOL a neve, de ez szerintem snassz a tömör metro-hoz képest. A feketekávét
is csak feketének hívjuk. Nemde? Zárójel bezárva®), ezért aztán megint azon
morfondíroztam, hogy miért figyelem a forgalmat, miért hagyom, hogy hassanak
rám a környező forgalmi tényezők. Az én feladatom az utazás, és nem tudok hatni
a rendszerre, amennyiben a busz egy rendszer. Márpedig az.
Kivéve … kivéve a sofőrt.
A vezető is benne ül a rendszerben, de a külső erők [gázolaj a robbanómotorban]
feletti uralom az övé.
Teljesen az ő kompetenciája.
Sőt még némileg a belső erők feletti is.
Ha fűteni akar, semmit nem tehetek ellene, legfeljebb elhúzódok a fűtött
csövektől.
Ha nem akar elindulni, mert még nincs itt az ideje, vagy mert nyitva maradt az
ajtó, semmit sem tehetek.
Én hiába drukkolok neki, hogy kapja félre a kormányt,
hiába gondolok arra, hogy fékeznie kellene…
Hiába, hiába, hiába. Csak feleslegesen stresszelnék.
Ő felel a vezetésért, én legfeljebb zavarhatom, ha elvonom róla a figyelmet.
Ő fog megállni minden megállótáblánál,
piros lámpánál,
Ő mondja be a megállók nevét,
ő teszi ki szükség szerint az indexet, és
ő fékez vagy éppenséggel gyorsít, ha kell.
Kinyitja az ajtót, hogy újabb utasokat fogadjon, és
megadja a bent lévőknek a leszállás szabadságát,
hogy tegyenek szabad döntésük szerint:
Vele maradnak továbbra is, vagy leszállnak.
Legfeljebb kiszól az ajtón: Önök is el akarnak hagyni?
Mi hát az én feladatom, kompetenciám?
Meghatározhatom, hogy ülök, állok vagy nyomorgok éppen egy tömött járaton.
Mekkora területet birtokolok magamnak,
Mivel töltöm az időmet utazás közben,
Hogy szobatiszta módon utazom-e, ameddig a szerződésünk szerint igénybe veszem ajáratot,
hogy odaérjek, ahova indultam.
Ha pedig fáradt volnék, akár alhatom is útközben rábízva magam az éber vezetőre.
Az én feladatom, hogy tisztességes emberi normák szerint viselkedjem az út során:
Ne foglaljak el egynél több helyet,
ne sistergessem a tuc-tuc zenét mások kárára,
őrizzem meg nyugalmamat, ameddig csak tőlem telik,
legyek figyelemmel társaimra,
ha azok utálják a huzatot, tűrjem magam is, noha én elég jól bírom,
ne tapossam el körmük hegyét,
kínáljam meg őket valami finomsággal, vagy magam se ott táplálkozzam,
ha képes vagyok rá, erőltessek archaikus mosolyt a fejemre, hogy ezzel nyugtatólag hassak rájuk nézve,
ha kérdeznek, adjak felvilágosítást,
ha pedig elég aktív vagyok, magam is kezdeményezhetek valamiféle értelmes társalgást.
Ergo – próbáljak útitársuk lenni a buszon.
Mert velük vagyok egy rendszerben.
Most a képet ad abszurdum a végtelenbe vetítem.
Adva a világegyetem, mint egy rendszer.
Benne van, egy levegőt szív velü(n)k, aki mindezt vezeti,
mert létbe hívta,
mert el akar vezetni egy jó helyre (magához, és minket egymáshoz).
Egyedül ő van a rendszeren kívül [Ő teremtette], ezért más kompetenciákkal rendelkezik, mint mi.
Ő sötétben is biztos kézzel elvezeti az általa tervezett és mozgatott művet céljába, és
mi is odaérünk, ha ráhagyjuk magunkat vezetésére,
ha felismerjük közléseit,
ha együttműködünk akaratával,
ha rábízzuk magunkat és
elhisszük, hogy a külső erőt [kegyelem] bölcsen adagolja,
ha figyelünk arra, amikről informál,
ha meg is tesszük, amit kér.
tehát legjobban tesszük, ha nem akarjuk átvenni tőle a volánt.
Ki-ki sine fine szabadon továbbgondolhatja ezt az allegóriát kedvére.
Nosza.
Utolsó kommentek