19. este. Tücsök = Tücsi állapota változatlan. Dagadt a térde, jegeli. Kevésbé hajlik, mint szeretné(k), fájni viszont folyamatosan fáj. Egyelőre marad a szanatóriumban. Azért kistartoltunk az udvarra, hogy kicsit levegőn is legyen, kicsit megmozgassa tagjait, egyáltalán, hogy felkeljen ágyából. Elmeséltem eseményekben és telefonokban dús esténket, és hogy mennyire meglepett szobrocskáival. Köszöntem neki, és köszönöm most is. Mondtam neki, hogy olyan egyedi ötlet, melyet nehéz lesz jövőre überelni, márpedig a léc könnyen egyre magasabbra kerül. Ettől meghökkent. Mondom neki gyorsan hozzátéve: Ez csak vicc, minden évben vehetsz egy flakon Betadine sampont, és el van intézve a névnapom, születésnapom.
Hazafelé elmentem a fényképezőgépért. A mester szerint csak az akkukkal lehet baj, mert a gép tökéletes. Hát jó. Most Mica új töltőjén a négy új akku. Ha műxik a gép, lefényképezem a Krakkóból hozatott klezmer-kvartettet. Addig a lemezjátszó tetején díszelegnek a gurál-faragások. Van bennük egyfajta groteszk humor, könnyedség és játékosság. Nekem már ott megtetszettek, amikor nyár elején Lengyelországban jártunk.
Éppen tegnap beszélgettünk arról, hogy mindig zavart, ha egy nekem tetsző könyvet nem vettem meg az antikváriumban. Utóbb hiába kerestem, sose sikerült megszereznem, amit egyszer kihagytam. Lám így jártam a szobrokkal is. Csak szemeztem velük a Ryneken. Tücsi meg meghozatta őket. Én már rég lemondtam róla. Ugyanaz a szitu. Ha valami tetszik – és módodban áll beszerezni –, érdemes megvenni, mert utólag még mindig elajándékozhatod, ha nem igazán arra gondoltál, amit nyújt. De ha kihagyod, általában vége egyszer s mindenkorra.

Még egy bogár. Évek óta keresek egy nótát. Ma megtaláltam és elkísértem keletkezése forrásáig. 4/4-es tempójú dallamára az 50-es években tornásztak az általános iskolában egy rendezvényen. Szentjánosbogár a címe, és ragtime-nak gondoltam. Bár jazz-zenekarok vették pártfogásukba, német eredetű a szám. Emlékezetes volt újrahallani a Titanic c. filmben, ahol a szalonzenekar többek között ezt is eljátszotta. Kutatási eredményeim szerint a zeneszerző a berlini operettista Paul Lincke, a mű eredeti címe Glühwürmchen Idyll, azaz Szentjánosbogár idill. Műfaját tekintve kabarédal – szöveggel, zongorakísérettel. 1902-ben írta a komponista, és angolszász területen Glow-worm névben vált ismertté. Ennyi adat birtokában utána lehet menni a youtube-on. Azért érdekelt, mert a jezsuita Szentjánosbogár-bulik bevezető zenéje lehet. Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy létezik egy Lightfly samba című szám is, szintén alkalmas bulik bevezetőzenéjeként. Az angol három kifejezést használ a Szentjánosbogárra. Ez nem könnyítette meg a keresést. A teljesség kedvéért ideírom a harmadikat is. Legyenek most már együtt: Light(n)ing bug (US).

Zárógondolatként még elmondom, hogy valakinek megemlítettem: Volt néhány elvarratlan szál még életem korai szakaszából. Ilyen volt egy, csak apai nagyanyám által énekelt karácsonyi dal, melynek a szövegvariánsára egy felvidéki újságban leltem a neten, annak alapján, amire emlékeztem a dalszövegből. De a dallamnak csak foszlányai jöttek vissza 55 év távlatából. Most karácsony előtt hatalmas ajándékképpen valaki lemezre énekelte a nótát. (Később stilisztikai apropóból még egyszer szeretnék írni róla.) Nos, beszélgető partnerem is elmondta, hogy lány korában ismert egy hortenziánál kisebb, de ahhoz hasonló virágot, és azóta sehol sem találkozott vele. Csak a közelmúltban, Erdélyben. Ő is úgy megörült neki, mint mondta: nincs az a pénz, mely ekkora örömet szerzett volna, mint ez a régi ismerős, mely elveszett, de mostanra megkerült.