Könnyű és csoda finom az otthon készült vaníliaaroma. Na nem önmagában, hanem mindenhez, amihez vaníliát szoktak adagolni aromaként. Sütik, fagyik stb. A recept a következő: Fél liter vodkába teszel kilenc, hosszában felhasított vaníliarudat. Hagyod benne három-négy hétig. Ettől kezdve használható. Semmi sem jobb nála. A recept írója nagyon szeretheti, mert azzal fejezi be postját: Folyamatosan üzemel a dolog. Ha fogy a tinktúra pl. egykilenced résznyit, akkor bedugok egy újabb rudat, s feltöltöm a vodkát is. Nyilván cseréli a régi rudakat újra. Valahogyan megjegyzi, melyik a régi, s azt cseréli. Tegnap olvastam, de nem hiszem, hogy valamit pontatlanul írtam volna.
Könnyű csendben dolgozni, ha az ember egyedül van. Ma ezt
így volt. Nagyot haraptam a meglévő cikkek, szövegek korrektúrájába. Egy
kivételével mind nyomtatható a bírálóknak. Még fokoztam is a kéjt azzal, hogy
bekapcsoltam háttérzenének a Radió Swiss Classic adását. Érdemes rámászni a neten,
mert könnyű komolyzenét közvetítenek. Olyat, ami feldobja a hallgatót. Hát ez
ment ma. Még az is belefért, hogy egy korábbi érdeklődőnek összehordjak az
archívumból 23 régi folyóiratszámot és becsomagoljam.
Nehéz szerelésben indultam ma dolgozni, mert tegnap is fáztam. Ma épp
ellenkezőleg. Melegem lett útközben hazafelé. A buszon egy lelohadt bajuszú
őszes úr, hozzáillő lelombozott szájtartással olvasta a BORS-ot. Lóbetűs
címeket szednek ebben a lapban is, hogy lehetőleg az egész világ értesüljön a
benne közölt rohadék hírekről. Mit is olvasott az én depis útitársam? Naná,
hogy ezt: Kirabolták a lottó-főnyeremény tulajdonosát.
Buszra és HÉVre várakozva néhány fotófelvételt készítettem, egy bonyolult
szürkeséget, egy tréfás reklámszöveget, és egy híd alóli felvételt a sziget
irányában. Mindjárt teszem őket a helyükre.
Útközben bevásároltam hétvégére. Így két és fél óráig tartott, míg hazaértem.
Utolsó kommentek