Elég hangosak a számítógépeim. Az otthoni tőlem jobbra helyezkedik el. Sokáig motoztam rajta tegnap este. Képeket és szövegeket helyeztem el rajta, megpróbáltam „elporolni” a gépet néhány szokott játékkal. Hol sikerült, hol nem. Mindenesetre lefekvés előtt kikapcsoltam. Amint megszűnt jobbról a gépzaj, abban a pillanatban „megszólalt” bal fülem. Sokáig ültem a tévé előtt később, hogy csak akkor térjek nyugovóra, amikor leragadnak a szemeim, és nem érdekelnek füleim. A fülzúgás balról nem maradt abba.
„Ring a bellem” – mondja az amerikás magyar. Azaz: „Szól a bejárati csengő.” Cseng a fülem, mondom európás én, és nem is akar abbamaradni. Első kísérletem otthon fülgyertyával ma meg fog történni. Ha nem használ, hétfőn egy tisztogatásra feliratkozom a rendelőbe.
Most jó a helyzet, mert a szerkesztőség gépe balról szól, és elég rendesen. Ez felülírja a belső zúgást.
Nagyon sajnálom az időt a sorban üléstől, és azt se szeretem, hogy piszkálnak bennem. De ha a zúgás tovább idegesít, akkor megváltozik a hozzáállásom. Akkor már majd jobban zavar a zúgás, mint a rendelőbeli sorban ülés.
Addig azonban bizakodom.
Van otthon néhány fülgyertya.
Még sose volt hozzájuk érkezésem.
Hátha működnek.