A kelő nap korongja vérpirosan mutatkozott a lombját vesztett faágak között. Elvileg annak kellene látszani a fényképfelvételeken, hogy fekete ágak takarása mögött körvonalazódik a vörös korong. Nem ez történik. A nap mintegy röntgen-sugár áthatol a fák törzsén. Tudom, a fénytörés teszi, mégis az a benyomásunk, hogy áthatol a vörös fény a törzseken. Erről a pirosas átragyogásról-átvérzésről és a korong alakról a mi Napunk, a feltámadt Mester jelképe villan be, ahogy Teilhard de Chardin látja az ostyát, vagy ahogyan a stigmatizált Szent Pio felmutatja a Korpuszt. Utóbbinak az egyik életrajzában olvasom (Blanár Mihály: Pio atya, 137. o.): 1913. ápr. 7-én látomása volt, melyről részletesen beszámol.: „…megjelent szobámban Jézus. Teljesen összetört és a sebektől eltorzult volt… Meg akartam kérdezni, mitől kínlódik. Nem felelt, de tekintetét papokra irányította; …felháborodva kiáltott fel: – »Mészárosok!« … Szolgáim hálátlansága és közönye gyötrelmeimet nyomasztóbbá teszi” fűzte hozzá. A továbbiakból kiderül, hogy az áldozatát megjelenítőktől teljes empátiát várna, s nem esetleg lélektelen szövegmondást, a vele való együttérzés hiányát. Ha hihetünk Piónak, folyamatosan szenved ettől.
Nem akartam elveszni ebben a részletben, de valamiért nagyon bennem maradt. Hónapokig csodálkoztam ezen a kijelentésen, noha már jó régen olvastam a könyvet.
Az átvérző napkorongról mint meghatározó élményről ez jutott eszembe.
Bocs mindenkitől miatta.
2009.12.17. 11:15 emmausz
Átvérző napkorong
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr845168741
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek