Éjszaka.
Szó szerint fény derült rá, mit jelent a Be: Folyamatosan világít a töltésjelző. Felkeltem hát, és Ki(szedtem az akkut).
Hajnal. Vekker. Szokott rutinok.
Szokott igyekezet a HÉV-hez – szokott sötétben. Szokott busz áll a szokott helyen a szokott sofőrrel.
Egyedül szálltam le a Pasaréti téren.Alszik a város és ünnepel. Pontosabban pihen a szokott futkosások után.
Szokott módon mise, ministrálással.
A folyosón dögszag. Hetek óta nem használta senki a mosdót. Az összefolyókiszáradt. Feljön a csatornaszag. Meglocsolom egy liter vízzel. Lassan enyhül a bűz.
Idén főállásban utolsó napom a szerk.-ben.
Hány írás foglalkozik Első napom az óvodában, iskolában stb. címmel. Az utolsó napról nem igazán szoktak írni. Minek. Kit érdekel.
Persze szokott ez a nap is. Gépek bekapcs. Levelek leszed. Kinyomt. Válasz, továbbítás, üzenetek lehalászása a rögzítőről, továbbítás mailen. Közben egy nescafé megisz, egy mentatea is. Ünnepi élmények, hatások kavarognak a fejemben. Pl. napok óta egy Shadows-szám motoz a fülemben. Ha hazamegyek, „rendezem”. Hadd szóljon, de igazán. Most egy mélynyomós hangfal került T. gépére. No hát ebből bőven előjön a basszus. Kíváncsi is vagyok a teljesebb hangzásra. A Shadows örökzöld.
De foglalkoztat egy mondat is: Helyi plébánosunk mondta: „Szívből jövő ellenségszeretet nélkül ez a világ sose fog megváltozni.”
Igaz.
Zsigeri indulatok feszülnek társaságok, közösségek, szomszédok, nemzetek, házastársak, generációk, pártok, gyerekek, polgárok, munkaadók és munkások, szegények és gazdagok között.
Azért is foglalkoztat ez a gondolat annyira, mert most olvastam a Mustó Péter leveleit feldolgozó könyvet. Dél-Amerikáról szól, a felszabadítás teológiájáról, és a helyi létbizonytalanság változatairól. Az USA árnyékában és érdekszférájában meghúzódó nemzetekre rátelepedett ez a nagyhatalom. Befolyását folyamatosan érezteti, ha lehet, növeli.
Eközben folyamatos az erőszak és mindenféle igazságtalanság, mely már-már a bennszülöttek tűréshatára felett van. Gyilkosságok következmények nélkül, sőt gyakran megrendelésre.
No néhány idézetet még hozok tőle, mert probléma akad bőven, tiszta megoldás meg alig-alig látszik.
Sokat foglalkozhatnék még a családi találkozókkal, de nem teszem. Nagyon beszédes képsorozatok készültek róluk. Végignézve mindenkin újra csak arra a megállapításra jutok: mindenkinek egyedi története van, mindenki egyedi ígéret, mindenkiben valamiért szeretnivaló személyiség szunnyad vagy éppen megmutatkozik. Negatív tulajdonságai miatt pedig mindenki felmentést kap, azon az alapon, hogy alig tehet róla.
Igazolás: Mustó ír egy nőről, aki 12 gyermeket szült. Gyerekkorában árva lett, és hamar cseléd sorsra jutott gazdagéknál. A katolikus család szakácsnője mellé volt beosztva szolgaként. Egyszer megevett egy nem neki készült édességet, és mert firtatták, őszintén megmondta, hiszen erre nevelték. A szakácsnő a gyereklány meztelen tenyereit a forró tűzhelylapra nyomta büntetésképpen. Ez a lány többé évtizedekig nem mondott igazat. Miért is tette volna?
Őt ilyen élmény kísértette. Másokat más hatások érnek. Ezért mondom, hogy mindenkit felmentek minden furcsasága miatt. Megpróbálom szeretni másokban a szerethetőt. Tapasztalatból tudom, hogy nehezebb megcsinálni, mint az énekesnek a decrescendo-t, a pianissimo-t.