Mickey webnaplója

Ma állásügyben tárgyalni indult Mica, ezért autó nélkül maradtunk reggel – és itthon. Nem jutottunk el a misére. Mikor hazajött, szinte egyfolytában telefonált, közben nekem magyarázott, kifelé böködve az ablakon: Menjek, és fotózzam le a felhőket. Nem tudom, mit látott? Öt képet készítettem. Fotóim között megtalálhatók. Készítettem egy hatodikat is, de rosszul állítottam be a gépet, mert nem lett tiszta. Az a hatodik pedig elég fontos kép lett volna. Majd pótolom. A kép témái az asztalon kellették magukat sorjában egy bordó alátéten. Mind valamiféle távkapcsoló.
Egy mobil,
egy hordozható telefon,
egy „beltéri egység” (box) távkapcsolója a digitális és analóg csatornák beállításához,        
egy távkapcsoló a videó-lejátszóhoz,
egy pedig a DVD-hez. Mit hagytam ki? Ja
a tévénk távkapcsolóját.
Ez hamarjában hatféle izé, mind másképpen funkcionál, mind egy-egy adóvevő, mind külön-külön két-két elemrudacskával működnek, és mind azt szolgálják, hogy fel ne állj a bőrfotelből, eléd hoznak mindent és mindenkit a világból.
Azaz csak hoznának. Tegnap szerződést kötöttünk a helyi céggel a kábeltévé-csatornák vételi lehetőségére. No, tőlük hoztam a „beltéri egységet”, egy modult, mely elvileg mindent tud, és egyben az analóg és digitális adások vételének is az adaptere. Ergo a meglévő tévénk az átállás után is alkalmas lesz a digitális adások vételére.
Elég sok időt eltöltöttünk azzal, hogy a modult rábírjuk a csatornakiosztások szabályozására. Én tudatlan, és Mica friss erő. Mégse sikerült.
Van leírásunk, mégse sikerült.
Már háromszor beszéltünk a társasággal, mégse sikerült.
Abban maradtunk, hogy feltehetően hibás a ketyere. Ha visszavinnénk.
Én nem – szólt az apuka (ez én vagyok),
én sem – szólt fiunk, Mica, merthogy kimért az ideje, időre megy az egyetemre.
Nekem hétfőn se lesz időm, kedvem meg végképpen nem.
Az zavar, hogy kevéske a műszaki ismeretem az elektronikus eszközöket illetően, így nekem csak a tökéletesen felhasználóbarát eszközök az elég jók. Ez a modul alighanem kívül esik az említett tartományon. Részemről tehát befejeztem a kísérletezést, legfeljebb még kevesebbet fogok a tévé előtt üldögélni.
A távkapcsolókat pedig majd újra összeterelem, és megörökítem ezeket a XXI. századi varázsbotokat.
Megjegyzem: „Tán csodálom, ámde nem szeretem őket. S képzetem a digitális jelek térerőtől vadregényes dzsungelét nem járja”.