- Reggel végképpen megadta magát sorsának a kocsi aksija a mínusz tíz fokos hideg rásegítésével. Több mint öt éves, nem csodálkozom rajta. Csere megrendelve.
- Elfogyóban vannak a gyógyszereim, utálok a receptekért kuncsorogni.
- Kinézek az ablakon. Újra havazik.
- Haiti hatalmas segélyre szorul. Kinek adjam oda, aki oda is viszi, s biztosítja, hogy jó helyre kerül?
- A kábeltévések válaszoltak levelemre. A komolyzenei csatorna január 5-én „átkerült” a drágább csomagba. Egy túrót került át. Áttették, mert aki értékeket kíván a lakásába behívni, az fizessen mint a katonatiszt. Vagy nézzen szappanoperákat. O tempora, o mores!
Viszont készítettem egy érdekes képet. Nyáron készült az eredetije. Elöl megy Timothée, és a nyakában visz egy uszadékfát. (Olyannyira megszerette a formáját, hogy Franciaországba akarta vinni. Itt hagyatták vele. Nos, a képen csakugyan elöl megy Tim nyakában a fával. Ettől kissé meggörnyed, mint Krisztus a kereszt súlya alatt. Őt követi Estelle, a húga, miként a sirató asszonyok az urat. Felettük a kék ég. Más nem is látszik rajta. Jó felvétel. Mivel rendre előhívható képernyővédőként, elég gyakran látom ahhoz, hogy eltökéljem: A göcsörtös fát és az előbb említett virtuális képet egy fotóra teszem. S lőn. Kikerestem a nyári felvételt, elé állítottam az uszadékfát, és a kettő egy képen látható az M2 albumban. Egyszer fekete-fehérben, egyszer színesben. Szerintem egész jó lett.
Örömmel jelentem, hogy a házunk előtt álló kocsi akkuja zselésre cseréltetett, és várhatóan elég lesz, amíg a kocsi tart. Örömömet egy kicsit behavazza az egyebekben gyönyörű hóesés, és a még mindig -9 fokos hideg. A tegnapi hírek szerint csaknem százan fagytak halálra mostanában Magyarországon. Ez hatvan évvel a háború után szégyen, melyből a magam módján kiveszem a részemet. Ha itt közjóról lehetne beszélni, meg társadalmi biztonságról, akkor csak kivételesen (baleset, hirtelen támadt rosszullét, katasztrófák miatt) volna szabad előfordulnia a fagyhalálnak.
Nincs fontosabb kiplakátolnivaló, mint hogy itt és itt ingyen melegedő várja a hajléktalanokat forró teával, megkent kenyérrel.
Hol vannak ezek a plakátok?
Hol vannak ezek a melegedők?
Hasonlíthatatlanul fontosabb volna, mint néhány politikus fejét látni akarva-nem akarva.
Örömmel jelentem viszont, hogy a sikeres akkucserét megünnepeltem egy stampó pálinkával, és le is fényképeztem új krómnikkel tálcánkon. A hangulatos képek az M2-ben láthatók.
2010.01.28. 09:28 emmausz
„Fel vagyok dobva”
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr395168793
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek