Pavlov feltételes reflexvizsgálatai alkalmával fogalmazta meg az első és második jelző rendszert. (Kutya meglátja a kaját, csorog a nyála. Kutya meghallja a kajálást jelző csengő hangját és csorog a nyála. Máig bennem él V. tanítása [piarista]: az emberben egy harmadik jelzőrendszer is munkál. Elképzeli a jó kajákat, és megindul a nyálelválasztása.)
Némi hasonlóságot fedezek fel az emberi közlések első és második jelzéseiről. Ha reggel megkérdezem, hogy aludtál, hogy vagy, akkor ez elsősorban a kapcsolatfelvétel módja, és valamilyen válaszra ingerli a másik felet. Udvariasságától, hangulatától, neveltetésétől, figyelmességétől stb. függ a válasza. Lehet, hogy épp olyan sablonnal reagál kérdésemre, mint amilyen a simára koptatott a Jóreggelt! Hogy vagy, hogy aludtál, mit álmodtál, mit tervezel mára? Formulák.
Ne menjünk bele abba, hogy miről fognak szólni az adott válaszok. Végül is moroghat rá a kérdezett szélső esetben valami effélét: örülök, hogy élek, fáj minden tagom.
Nem fogja a meghökkentésekre felkészült társat csodálkozásra késztetni, mert nem ez a lényeg, hanem a második jelzőrendszerhez tartozó közlés. És ez a válasz tartalmi részétől határozottan elválik.
Ha egy szülő külön él felnőtt gyermekeitől, és személyesen nem találkozhatnak a köztük húzódó távolságok miatt, akkor felértékelődik a telefonálás jelentősége. Nálunk így szokott ez történni: felveszem a telefont és felhívom a Nyugat-Európában élő lányunkat. Az első három mondat után tudom, merre faggatózzam tovább, vagy megnyugodva átadjam-e feleségemnek a kagylót, hogy minden további részletet beszéljenek meg. A szokásos Ui-allo (Oui, hallo) után üdvözöljük egymást, és elkezdünk beszélgetni. Nem zavarok? Nem, dehogy, el vannak a gyerekek, most jöttünk meg az erdőből, jól kifutották magukat, Matyika elesett, kicsit a térdén sebes lett…stb, stb.
Kb. eddig jutunk, amikor örömmel megállapítom, hogy „jó a lány hangja”, és minden konkrét közlés századrangú ahhoz a megérzéshez képest, hogy minden rendben van. A részletek pedig ezek és azok. Tovább tart az oknyomozás, ha valamiért nem jó a hangja. Ezer oka lehet, a lényeget próbáljuk meg kitalálni, és ha lehet távolról orvosolni is. Már a meghallgatás is az orvoslás egyik fajtája.
Azt akarom hangsúlyozni, hogy az emberi közlések mélyén van egy sokkal komolyabb tartalom, mint az, amit a hallott mondatok jelentenek. Jó fül kell hozzá, hogy kiérezzük: ezt mondja, de mást érez, mást gondol, mert állapota, közérzete, helyzete változott. Jó vagy rossz irányban.
Ez szavakkal alig fejezhető ki olyan megbízható pontossággal, mint amit a hanghordozás, a hang tónusa feltár.
Ez lehet annak az oka is, hogy kevéssé figyelünk arra, mit is válaszol a kérdezett. Megelégszünk azzal, hogy reflektált kérdésünkre, felvette velünk a kapcsolatot, és köszöni szépen, megvan.
Ma felhívott bennünket Éva a Jura-hegység keleti sarkából, és többek között elmesélte, hogy kicsi lányuk a blogomhoz linkelt fotókat nagy érdeklődéssel tesztelte végig, és bár téli képeket látott zömmel, felismerte azokat a helyeket, melyeken nyáron megfordult. Igen sok képet megnézett, de sehol se találta a máltai játszóteret. csodálkozótt, hogy nagypapa miért nem azt fényképezte le, hiszen ő ott mennyit volt, és mennyire szeretett ott játszani.
Évának megígértem, hogy sürgősen pótolom mulasztásomat, de készségességem jeléül addig is fogadják el a netről lehalászott képet, mely a bejáratnál lévő házikót mutatja, ha ugyan ez a mi máltainkról felvett kép egyáltalán.
Utolsó kommentek