Holnap két napra Mosonmagyaróvárra látogatok. Hogy ne maradjatok írás nélkül, előre idevarázsolom holnapi mondandómat. Az a helyzet, hogy a talán legismertebb palindromgyártónak számító Szabó Tibor egyszer megajándékozott legújabb szerkesztéseivel, új palindromokkal, csak azért, mert korábban feltettem a Czakó Gábor könyvében talált remekét. Nos, csakugyan elkezdte küldeni egymás után ezeket az oda-vissza olvasható írásokat. Úgy hogy egy alkalommal elkészült a Palindrom II. c. posztom. Ám nemrég megint kaptam tőle egy anyagot. Ezt félretettem, mert már többször előfordult, hogy utólag apró módosítások vérehajtását kérte. Így szűk egy hónapig parlagon hevert a kommentek között a Palindrom III. anyaga. Mivel nem kért változtatást a szerző, legyen hát a jövőnek szánt poszt anyaga a múltban kapott palindrom. Íme:  
„Másoknak Lát, s e torpan, ő, s cidriző kezű törpe. Szemeken emelettel álló, kopár. Ám, de ken ím a lúgod, Lobogósra hajt, álnok, ó, kavaró! Talán a tíz suttogi bestéje(re)-köré vas. Ti? Mi? Senki?! De repes csönded, sikít! Ja, pajti… Kisded nő s cseperedik. Ne simítsa vér ők erejét, Se „bigott”. Uszítaná lator, A vakokon látja, harsogó, boldogul… Ami neked már, á, pokollá lett eleme, Nekem ez seprő tüze, köz-ír, dicső! Na, protestál kankós ám!”
Szabó Tibor 2010. 01. 19.