Mickey webnaplója

A Távlatok 20. számában (1994) olvashatók a döntött szövegek:
A miseordinárium része, a Gloria ezzel a szöveggel kezdődik: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.” Ennek a szövegnek a forrása a biblia, ott is a Lukács-evangélium 2,14 szövege, melynek viszont helyes fordítása a következő (Nemeshegyi Péter):
„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek, akiket Isten szeret!" Hát ennek a szövegnek nem ugyanaz az értelme, hanem egészen más.
Nekem elég furcsa, hogy az egyház tud a helyes szövegről, mégis a téveset énekelteti, mondatja évszázadok óta a hívekkel.
Miért félnek megváltoztatni a szöveget, ha egyszer nem jó?  Miért hagyják, hogy téves szövegfordítás szerepeljen a szentírásban?
Nem értem.
Más kérdés az, hogy a magyar szófordulatok nem egyeznek az importáltakkal. Így idegenes hangzásúak közös imáink.
Mindegyik. Itt és most csak az Angyali üdvözlettel foglalkozom. Egy lehetséges változatban megmutatom, hogy magyarul hogy hangoznék a szöveg. Pl. így: Minden kegyelem részese, Mária, üdvözöllek. Veled van az Úr. Áldottabb vagy minden asszonynál, mint ahogy a gyermeked is, Jézus.Asszonyunk, Szűz Mária, Isten szent anyja, járj közben értünk, bűnösökért, most és amikor meghalunk. Ámen.
Jó, jó, tudom, az összes énekelt üdvözlégy ellehetetlenülne, mert a szótagszám sehogyan sem stimmel, nem is faragható át akadálytalanul. Csak megemlítem, hogy amint a magyar teológiához magyar megfogalmazások volnának szükségesek, ugyanúgy jó volna egyszer magyarul megfogalmazottan mondani az imákat.
Megint a fenti kérdés tolakodik elő: Mitől fél az egyház? Hiszen Isten alkotása az ember, s az ő akarata szerinti a sokféleség, a különféle nyelvek a teremtés gazdagságáról, változatosságáról szólnak.
Más.
Keresztesné Várhelyi Ilona idillje a jó papról:
Egy erdélyi faluban láttam a pozitív példát. A plébánia mindig nyitva, akár otthon van a pap, akár nincs. Nincs házvezetőnő, mégis mindig megvan minden. A falu apraja-nagyja tudja, hol van a plébános, hogy értük csinál valamit, nekik intéz valamit. Mire hazajön, valaki főz, ha hiányzik a reverendájáról egy gomb, valaki kérés nélkül felvarrja. Házában és kamrájában mindenki jól tájékozódik. El lehet vinni bármit, s lehet hozni bármit. A legkisebb szoba van csak zárva. Fürdőszobájába bárki bemehet. Ha véletlenül hosszabb időre elmegy, bezárja a külső ajtót, de a kulcs helyét minden falubeli ismeri. A plébánián nincs nagy rend, nincs perzsaszőnyeg. De egy tányér leves, kenyér mindig jut annak, aki éhes. A pap tudja, hol van családi gond, hol kell a gyerekeket különösen óvni, anyagilag támogatni. Tudja, kinek mire van szüksége. Ő is bármikor bárhová bemehet, minden házat minden évben megszentel, akár hívják, akár nem. Ez a falu jóval nagyobb területű és hasonló lélekszámú, mint egy átlagos városi plébánia. Ez a pap nem fél az emberektől, se nőktől, se férfiaktól. Még sose hozták össze senkivel a pletykák. Pedig néha a nyakába borulnak a bánatos menyecskék. Ez a természetes. És tudja, hogy rendezze a menyecske ügyét az anyóssal, a részeges férjjel, hogy vigasztalja a hatgyermekes fiatal özvegyet és a 96 éves öreget. Kegyes általánosságokat ritkán mond. Mindig mindenre ráér. Igaz, csak a misék, esküvők, temetések kezdődnek pontosan. Más időpont nem is köti. Akinek sürgős a dolga, az mindig megleli. Minden gyerek jár hittanra. Mindet ő tanítja. Mindet ismeri. Keresztelésük óta mindent tud róluk. Mindegyik hallgat rá. Bármelyikért bármit megtesz, ami javukra válik. Gyógyszert kerít a betegnek, jobban tudja, mint az orvos, mire mit, mennyit kell szedni, s ha az sem segít, találékony szeretettel, humorral enyhíti a bajt. Sehol nem láttam bensőségesebb és örömteljesebb esküvőt, mint itt. A keresztelés is az egész falu ünnepe. Vasárnaponként mindenki átélheti, hogy az Ige táplálék, a hétköznapi helytállás támasza, a nemzeti önbecsülés és a békés együttélés energiatartaléka. Ez a pap szívesen beszélget. Részt vesz a közügyekben. Politikai véleményét sem rejti véka alá. Ha kell, az istállóba is bemegy, hogy elrendezzen valamit. Ajándékba kapott autóját bárki kölcsönkérheti. A faluban nincs ember, aki ne köszönhetne neki valamit, de ő köszönetet semmiért sem vár. Hibáit sem rejtegeti. A feszület előtt az orvos, a tanár, a máshonnan idetelepült hivatalnok is keresztet vet, talán köszönetül, talán mert így illik.”