Ma a Margitszigetre igyekeztem, és úgy is lett.
Érdekelt, mit végzett a szél a fákkal. Hát mi tagadás, „végzett velük”.
Találkoztam kidőlt
– hárssal,
s néhány sétálótárssal;
– tölggyel,
s néhány sétáló hölggyel;
– és vadgesztenyékkel
(nem bírták ki élve);
– földre hajló nyárral,
s télbe hajló nyárral;
– szél fútta náddal,
üres promenáddal;
– kidőlt kőrisekkel,
földre terültekkel;
– belül korhataggal
összetört tagokkal.
Azon tűnődtem, hogy létezik-e a földön erdész, aki biztonsággal megmondja: mekkora szélerősséget bír ki egy kívülről épnek látszó fa? Azt hiszem, nincs ilyen.
A fa belül halott. Vagy ép marad a belseje, vagy nem. Többnyire gombás korhadásnak indul. Élete attól függ, hogy a külső – élő – szállítószövetek-rostok képesek-e ellensúlyozni a belső rész törékeny tehetetlenségét?
Kritikusan viharos körülmények között e két tényező erőviszonyának a függvénye a fa további sorsa, élete.
Mai fotóim néhány kidőlt fát mutatnak, és egy szépséges
bakszakállt méhecskével, meg egy
klosár-szállást csőlakó nélkül.
* * *
Mondom Micának: Figyeled, a miseszöveg időmértékes voltát? Ezt csele / kedjé / tek az / én em / lékeze / temre.
***
– Az „olvasó”-ról beszélgetünk. X. azt mondja, amikor szórakozott vagyok, hangosan kezdem mondani az ima szövegét, hogy el ne kalandozzak.
Y.: Haj-jaj. Én szinte mindig elkalandozok.
Elgondolkodom: A miatyánk sokszor dallammal jön elő belőlem.
Mire figyelek?
A szövegre vagy a dallamra, mely elandalít?
A ritmusra, mely külön életet kezd?
Ma ezek a közelmúltban hallott szövegek doboltak bennem. Ha az imaszövegre figyelek, más értelmet kap az olvasó, mintha a titkokra ügyelnék. Mondják, hogy a titkok a lényegesek, a köztes ima csak mintegy a hátteret adja hozzá, a keretet, melybe bele vannak foglalva a titkok. Csakhogy az üdvözlégy megfogalmazása olyan, hogy ezt ellenpontozza. Közel hozza a tegező forma a keretet, és távolítja egyes szám harmadik személyű ragozásával a titkokat.
Pl.: áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus, aki érettünk a keresztet hordozta…
Most megfordítom: a keretet távolítom és a titkokra fókuszálok:
Legyen üdvözölve Mária, a kegyelemmel teljes. Az Úr van vele. Legáldottabb az asszonyok közül, és áldott a méhe gyümölcse
Jézus: Te, aki érettünk a keresztet hordoztad.
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, könyörögjön értünk, bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.
– Tücsinek említettem, hogy van abban valami fura, hogy az örvendetes titkok utolja így szól: „akit Te, Szent Szűz a templomban megtaláltál.”
Az evangéliumban így szól ez a rész: „Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged” – írja Lukács, aki alkalmasint Máriától hallotta a történetet, és írta le hűségesen. (Lk 2,49) Ez nekem azt mondja, hogy Mária is úgy tudja: ketten keresték. Hova lett hát Szent József?
Persze arról nem szól a fáma, hogy egyszerre fedezték-e fel Jézust, vagy külön-külön keresték, és egyikük talált rá, József vagy Mária.
2010.05.19. 15:08 emmausz
A szigeten szemlélődve
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr445168920
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek