Márai naplóját olvasva kettős érzelmek gerjednek bennem. Az egyik: Mindenkiről ír, méghozzá meglehetősen kritikusan, és mindenkit átrostál a maga világlátása szempontjából. Nemigen áll meg előtte senki sem. Márai nagyjából modernista. Ráadásul igen szubjektív. Ami nem fér gondolatvilágába, azt elveti, levágja, kifakadva ellene. Ha kifogástalan volna minden gondolata, ő volna az Isten. Ám ez nem így van. Márai átmegy most pl. az én szűrőmön. Talán megértem, hogy mit miért ír úgy, ahogy éppen papírra veti gondolatait, de egy részüket én máshogy gondolom. Odaátról nézve, bizonyára már ő is másképp gondolja. Épp csak nem tud lekiabálni, hogy ez a gondolatom nem igaz, ez enyhe csúsztatás, ez stimmel, emez meg ostobaság. Veszélyes dolog a publikálás. Okos naplóit olvasva azt a tanulságot szűröm le a magam számára, hogy nemcsak ő tévedett több mindenben, hanem én is tévedek, és minden skribler. Egyetlen vigaszom, hogy témagazdagságánál fogva helyenként igen figyelemreméltó dolgokról ír, érvei olykor nagyon is tetszenek. Csupán arra kell vigyáznom őt olvasva, hogy mit engedjek magamba, és mit vessek el.
Jót mosolyogtam következetlenségén. Írásaiban rendre társas kocsinak titulálja azt a közlekedési eszközt, melyet mi rendesen autóbusznak szoktunk hívni. Nos, az első könyveiben turkálva inkább csak sejtettem, mint tudtam, hogy miféle omnibusz, lóvasút vagy egyéb az a titokzatos társas kocsi. Az 1960-as években keletkezett naplóbejegyzései során kétszer szembesültem az autóbusz szóval. Valamiért elfelejtette átállítani a mindenáron magyar fogalommal operálni kívánó akaratát. Mintegy becsúszott az a két autóbusz, mert utóbb újra társas kocsiról kezd írni. Azért tartom furcsának ezt a manírját, mert egyebekben igen sűrűn és igen sokféle nyelven vet oda egy-egy gondolatot, anélkül hogy kifejtené, az idézetek, kiszólások mit is jelentenek.  

* * *
Kedveseim: tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy életünk legdrágább takarításába bocsátkoztunk. Szétszedtük a beépített konyhabútorokat, szét a húsz éve sarokban álló hűtőt-fagyasztót, s kitakarítottunk alatta. A két-három szemétlapátnyi szemét eltakarítása kb. egy millába fog kerülni, vagy annál is többe. A régi bútorok nem kerülnek vissza, hanem újakat faragnak nekünk méretre. Új sütő, új főzőlap, új szagelszívó, új hűtőgép kezd dolgozni az újonnan lefektetésre váró kőlapokon. A lakás már most is totálkáros. Kő kövön nem marad, PVC betonon nem marad, a berendezések helyükön nem maradnak. Sőt mi sem maradunk a helyünkön, mert kitoloncoltatunk a kő száradási idejére. Ha egy-egy nap nem készül új bejegyzés, lehet, hogy ez lesz az oka.