Mickey webnaplója

Lassan eltelik a szombat. Jó leülni a konyha festése, némi zománcozása után. Fél óra hosszat vakartam ki magamat a festékekből. Most itt béke, nyugalom és madárfütty. Az égen madártej-felhők úsznak tojáshabból verve. Csendben duruzsol a számítógép, és mellettem még csendesebben csöpög a radiátor egy odakészített edénybe. Időnként meglocsolom vele a kövirózsákat a balkonon, mely szintén mellettem balra helyezkedik el.
Orromban a HÉRA falfesték semmivel nem összetéveszthető szaga, némi Trinát-oldószerrel vegyest.
A lakásfelújításhoz asszisztál az időjárás.
A hórukkok idején halál hideg volt, így úgyszólván zavartalanul szerelgettük szét a régi bútorsorokat, s cipeltük a cipelnivalókat. Mára melegedés érkezett napsütéssel. Még kellemes hűvösségben dolgoztam a falakon, de az enyhe szél, és a melegedő idő pillanatok alatt megszárítja a falat, és mire hőségre vált az idő, nem kell túlságosan megerőltető hórukkolást végeznem. Ma persze nem készült egyetlen fotó sem. Nem fényképtéma, hogy kiszáradtak a pocsolyák, az utakon nyomokban sincs a hetekig tartó esőzés foltja. Le kellene mennem a Dunához, mely már reggel is elég magas vízállást mutatott, de lehet, hogy kihagyom. A tetőzés jövő hét elejére várható. Ha lesz téma, inkább akkor fotózom.
Mivel eléggé kivette erőmet a falsimogatás, gyorsan be is fejezem mai híradásomat. Ma itthon sétáltam festékes ibrikekkel létrára fel-le. Lehet, hogy csak 8800 lépést gyalogoltam, viszont a kezem is folyamatosan járt. Így talán összejött a kritikus 10 000 lépés mára is.
Most egy kicsit ejtőzöm a muskátlis erkélyen vacsoráig.   
Majd elfeledtem mondani, hogy a falakat fehérre mázoltam. Képem címe: Szibériai hómezők. A fal jobbalsó sarkába írom: Pinxit Gyorgyovich Miklós 2010-ben.
Halihó.
PS.: Tücsi kérésére mégiscsak készült öt kép a „hómezőről”. (Ld fotóim)