Csönd.
Nem csoda, hajnali fél három van.
– Mindenki alszik, ha ugyan formabontásképpen fel nem bőg mégis egy magáról megfeledkezett motoros, aki sebességrekordra törekszik és párhuzamosan egy lakótelep ébresztésére.
– Mert ugyan a telep déli csücskén vasút közlekedik, de annak zaja kiszámítható és visszatérő. Azzal a boldogsággal tölti el a pihenőt, hogy még alhat, miközben másvalakik már ébren vannak, munkájukat végzik.
– A madárcsicsergés pitymallatkor indul. Valamikor jegyeztem a sorrendet. Néhány éjjeli szárnyas után először tán a rigók csicseregnek-énekelnek, majd a galambok búgnak, utóbb a verebek fetyferékelnek, sőt ficsognak is. Közben-közben szarkák cserregése hallatszik, és varjúkárogás is, ha vannak.  
Nem állítom, hogy nagy csönd honol a természetben, hát még a civilizált világban. Mert minden zajt kelt. A teljesség igénye nélkül sorolom őket.
– A digitális falióra ugyanúgy kattog, mint mechanikus őse, noha nem kellene zajt keltenie, hiszen elektronikus vezérlésű. Alig van benne valamiféle alkatrész.
– Ha szél fúj, bekapcsolnak a kocsik riasztói ijesztő, csillapítatlan és idegesítő zajt keltve.
De ha nem kapcsol be a riasztó, akkor a gazdája üdvözli távkapcsolóval kocsiját, mire az pittyegéssel akceptálja.
– Ajtózásárkor ugyanúgy „csönget egy kicsit”.
– De ha már az autókról szólok, nem hagyhatom ki a tolatásjelző hangicsálását sem. Ez új találmány. Mióta nem pöfögnek fülrepesztő hangon a Trabantok, az autóipar más módokat eszelt ki arra nézve, hogy nehogy már csend legyen egy pillanatig is.
– Pl. hatalmas hangfalakat szerelnek a kocsikba mélynyomóval és döngetik a techno tuc-tuc zörgését. Nem vitatom a komfortját. Most a tulaj gépekre bízza, amit korábban nem tehetett, amikor is muszáj volt kinek-kinek biomechanikus úton világgá kiáltani, hogy létezik (Amikor én legény voltam, a kapuba kiállottam, egyet-kettőt kurjantottam, máris tudták, hogy én vóóótam.).
– Ha mindezek a „zenék” nem ébresztettek volna fel, erősítés érkezik. Munkához lát a fűnyíróbrigád. A nyerges fűkaszáktól kezdve a szegélynyírókig bevetnek mindent, esetenként még a sövényvágót is. A lakásban ettől kezdve csak ordítva lehet társalogni.
– Még el se vonultak ezek, amikor előtöfög a söprő gép, és hallatlan hangerővel bizonyítja, hogy milyen fontos munkát végez.
– Őt kikerüli a kukásautó, mert nála általában gyorsabb. Hát az sincs zajszűrővel felszerelve.
– Hétvégén városnéző helikopterek köröznek, hatalmas zúgást állandósítva. Fütyülnek a sziesztádra.
– Nem állítom, hogy gyakran, de évenként visszatérően érkeznek a házak felett elhúzó duplaszárnyú sportrepülők. Permetezik, ritkítják a szúnyogokat.
– Sose számoltam meg, hogy napjában hány alkalommal érkeznek a felettünk jobbra húzódó légifolyosón a legkülönfélébb légitársaságok gépei. Még sose kérdezték meg, mennyiért engedjük, hogy összemaszatolják levegőnket, és hogy az általuk keltett hatalmas zajért mit kérünk cserébe. Jobbra érkeznek leszálláshoz, balra pedig húznak el a felszállók.
– Nem kell azért mindjárt megijedni. Igazán csak nyáron töltik meg a húsztonnás földszállítókat a gátakra viendő földdel, agyaggal. Alapos munkát végeznek a munkások. Oda-odavágnak kalapáccsal a vaslemez platónak, hogy teljesen leürüljön a rakodótér.
Délután befejeződik mindenkinek a műszakja, elcsendesedne a vidékünk.
Ámde mégse.
– Elindítják a locsolókat. A locsolófejek a tic-tic-tic-sztrsssss kezdetű nótába fognak, és órákig nem is akarják befejezni.
– Azért csak eljön az este, amikor ki-ki nyugalomban szeretné tudni magát. Télen ez többnyire sikerül, ha senki sem veri éppen a távfűtés vascsöveit kétségbeesésében. De nyáron komplikáltabb a helyzet.
– A nyitott ablakok mögött bömbölnek a tévék. Akármilyen késő van is, akármekkora sötétség honol is, olykor-olykor megtöri a viszonylagos csendet egy-egy SEGÍTSÉG, SEGÍTSÉG!!!-kiáltás. Aztán ember legyen, aki megállapítja, krimit néz-e valamelyik süket szomszéd, vagy éppen a réten támadott meg valakit valaki.
– Ha nincs éppen Sziget-fesztivál, s senkinek a tiszteletére nem lövöldöznek éppen pukkancsokat, rakétákat, akkor viszonylagos nyugalomra számíthatsz. Bár
– noha még csak nyár van – máris rázendítettek a tücskök és gyengítetlenül húzzák a magukét éjfélig, és azon is túl. Újabban kabócák is betársulnak melléjük fűrésztelep zajára emlékeztető munkálkodásukkal.
– Aztán tényleg csak az éji madár repdes, rikácsol, no meg az őrült motoros, aki hajnalok hajnalán saját sebességi rekordját kívánja megjavítani.  
Ilyen hát az a madárcsicsergős környezet, melyre az Ingatlan c. lapban apellál egy hirdető, aki az énekesmadarak munkájától reméli, hogy zöldövezetben fekvő lakása, háza értéken felül talál új gazdára.