Mickey webnaplója

Ha tudnám, hogy mikor, hová fogok bandukolni, akkor az esetek egy részében térképet vinnék magammal. Ám amikor elindulok, a legritkább esetben határozom meg, hogy hová is kellene kilyukadnom. Ma pl. némi aprópénzt és a bérletemet vágtam zsebre, vállamra meg a fényképezőgépet vetettem, aztán uzsgyi a Szentendrei útra. Közeledve hozzá elhatároztam, hogy ma kimegyek Békásra HÉV-vel, majd onnan északnak B.kalász irányába, és ott nyugatnak menvén fel arra a dombra, ahol még eddigelé sohase jártam.
És ahol még sose jártam, ott elkél a térkép, mert nem ismerem az utcák egymásbafonódását. Ha pedig egy csúcsról csak nagy kerülővel tudok leereszkedni, másutt kötök ki, mint ahova érkezni szeretnék. Persze mindig megoldható, hogy felérve ugyanott vonuljak vissza, amerről jöttem, de mi abban a kaland?
Ma pl. elhagyva a magasházakat tíz perc gyaloglás után a prérin találtam magamat, ahol meredek ösvény vezetett egy tetőn álló kereszthez. Mindenképpen oda akartam jutni, hogy lássam, ami a tetőről látható. A fotók mutatják, mit láttam.
Feljutni nekem a Puszta-dombra s onnan az Ezüst-hegyre olyasmi, mint másnak a Tátrában túrázni. De a látvány minden pénzt megért. Kutyák most nem mutatkoztak, de egy bozótosban szügyig jártam a koldustetűnek becézett apró bogáncsfélében. Alig vártam, hogy flaszter útra érjek. Nadrágomból valahogyan ki kellett kefélnem a sok apró, ragaszkodó magot. Egyedül bérlettokom bizonyult alkalmasnak arra, hogy lekotorjam vele nadrágom száráról a koldustetű-hadat.
A hegyről végül valamekkora kerülővel csakugyan leereszkedtem Budakalászra, ahonnan a HÉV visszahozott szűkebb pátriámba.
Ma tehát kicsit hosszabbra nyúlt a gyaloglásom,
mint megszoktam, több kép is készült,
mint ahányat feltenni szoktam.
Sebaj, majd holnap takarékra állítom fotózási gerjedelmemet. (Vagy sem, mert tapasztalatom szerint nem én határozom meg a képek számát, hanem a talált témák.)
A maiak közül a legszebb két makro: egy virágról és egy iszalagról, jó az ellenfényben látszó kereszt, és egy naiv faragás Máriáról és a kisdedről. A többiek meg inkább jellegzetesek és informatívak.
Délután elkezdtem írni asztalfiókomnak saját keletkezéstörténetemet. Lehet, hogy lesz folytatása is. Egyelőre csak tapogatózom. (Oly korban éltem én…)