Mickey webnaplója

1. Czakó G. történeteit fejtegetéseit olvasgatva merülnek fel a hasonló szituációk, események, történetek bennem. Próbálom egymás mellé tenni őket.
a) Idézem tőle: „Az áldás csak úgy tartható meg, csak akkor élvezhető, ha továbbadjuk. Matematikája azonos a szeretet mennyiségtanával: minél bővebben szórjuk, annál többnek a birtokosai leszünk.”
Tizenöt évvel ezelőtt írtam ezeket a szeretet mennyiségtanáról:
„l. axióma: A Szeretet végtelen és abszolút, azaz nem múlik el.
2. axióma: A szeretet maga az Élet, továbbá Út is és Igazság is.
3. axióma: A szeretet Valaki.
4. axióma: A szeretet viszony.
5. axióma: A szeretet súlypontja a másik személyben van.
Inverze: a hiány, a bűn, a személyes rossz, a halál, az önzés, a hamisság, a személyen belüli súlypont.
Összeadás: Aki szeretetet ad, többje lesz, mint előtte volt. (Vö. Aki Krisztus ügyében fáradozik, százannyit kap vissza még ezen a földön).
Kivonás: Aki csak elfogad, annak hiányozni kezd az adás. Mégis növekedhet, ha gyermeki szívvel fogadja a kapott javakat a birtoklás kényszere nélkül. Elfogadás nélkül nem lehetséges az adás sem.
Szorzás: Az összeszorzott szeretet hatványozódik a kegyelem által.
Osztás: A szeretet minél többfelé oszlik, annál több marad mindenkinek.
Paradoxon minden tétel, kivéve az axiómákat.
A szeretet halmaz. Mindent átölel, mindenkit felemel. Ő a Van. Istentől ered, és hozzá tér vissza, vele együtt lélegzik, vele együtemű.”
b) Czakó a budit légöblítéses házikónak titulálja.
Nemrég megtaláltam a termék hivatalos nevét: űrgödrös árnyékszék.
c) Egy Cz. egy agyament kritikus közönséges és őrült, meggondolatlan dumáját hozza: A kritikus megnősült. Egy alkalmi társaságban akadt valaki, aki még nem ismerte asszonykáját. „Az ifjú férj így mutatta be: – Lacikám! Ő a feleségem b. m.” – tette hozzá az ordenáré nyomatékosítást, át nem gondolva, mit is beszél.
Az én történetem közel tíz éves: Állok az utcán. A takarító az unokámat dicséri: „de szép ez a kisgyerek, a k. a-t”. Megint csak billentyűzetet nem tűrő nyomatékosítás hangzott el, én meg nem tudtam, kinevessem-e meggondolatlanságáért vagy vágjam pofon azon okból, hogy közöm van a szép kisgyerek anyjához.
2. Molnár Tamás megfogalmazása: „A XIX. sz.  folyamán … az embernek a technika fölötti uralmát a technikának az ember fölötti uralma váltotta föl.”
Ezt így szoktam artikulálni: A saját komfortunk rabszolgái lettünk.
3. Tegnap egy film párkapcsolatokat érintő megfogalmazására lettem figyelmes. Ez a szövegkönyvíró hallgatózott-e? Azokat a szavakat adta a szereplők szájába, amelyeket én emlegettem Tücsinek. Ő rá a tanúm. Így szól: Miért? Nincs közöttük semmi – állapítja meg a szerelmespárról a filmszöveg – és korábban én. Merthogy a „nincs közöttük semmi” eleve kétértelmű. Viszonyukat és öltözéküket egyaránt értékelheti. Ám ez életállapotuk függvényében egyszerre jelenthet jót vagy rosszat.
Itt abbahagyom. Pedig volna még:
Az ókínai, aki nem kívánt élni a gémeskút kínálta előnyökkel, valamennyire hasonlít H. Böll novellájához, melynek témája a tengerparton napozó halász és az amerikai turista, aki mindenképpen meg akarja győzni amazt, hogy a kapitalista befektetés mekkora előnyökkel jár.
Ende