Mickey webnaplója

1) A török aktív ige, akkor én vagyok, aki tör.  A görög pedig passzív, nem gör(ö)gök, nem tehetem, történik velem. (Mert ha aktivizálva történnék, görgetném magamat.)  Ha tehát görgök, más teszi velem. Pl. a török.
Grätzer is ezt írja  a SICC-ben: Öt török öt görögöt dögönyöz. S nem fordítva.
2a)Tücsi emailben küldte Czakó G. szójátékát az eledelek holdudvarából. „Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon az ételekkel kapcsolatos.
Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba. Vagy rizsázol valakinek, például azért, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon!
Persze ha hivatásos, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd becsokizol.
Most persze lehet azt mondani, hogy »ez elég gyenge volt«. De én erre közlöm, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem.
És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.”
Ezt válaszoltam rá kapásból:
2b) „Lisztes képű Kishusi! Amit küldtél, az nem piskóta. Nálam ebéd után uborkaszezon van. Ráérek bogyózni, diózni a válaszon. Ha nem vagyok még bekávézva, akkor egyszerű ez, mint a Kolumbusz tojása, és pogácsa legyek, ha nem találok ki valamilyen zöldséget. Na megállj, borsot török a krumpli orrod alá,  hogy érezd, van sava-borsa a válaszomnak. Látom, birkózni jársz. Elárulja  az a cukor ábrázatod kisalátázott füleddel. Te dinnye! Hagytad, hogy fejedet bucira verjék. Bagólesőd meg sültgalambra vár. Hát csak várjon.  Tekinteted ecetesre váltott, csakugyan, mint aki citromba harapott, de egy túrót fejezem be válaszomat. Ha ránézek narancsbőrödre, kedvem volna elutazni. Hosszú sztrádákon makaróni elágazásokkal, de az élet nem fenékig tejfel. A savanyú almát is meg kell enni. Maradok helyben elcsigázva, s nem a csigazabálók társaságába kívánkozva. Utálom a sótlan tétlenséget, mint varjú a rohadt tököt, mert nem vagyok tyúkeszű. Inkább kakaskodom, és tejelek, csak dolgozhassak, mert több nap mint kolbász, különben is szükségem van korpára. Ha üldögélek, hurkás lesz a hasam, ezért inkább veszem a nyúlcipőt, és farkaslépésben távozok. Inkább lennék ropi. Malacom van sokszor - disznó szerencsém. Mert meglehet marhaságokat írok, mégis kedves ökörködés az egész. Ha pedig nem tetszik, laposra verlek, mint a palacsintát. Ne nézz rám úgy mint akinek megalszik a tej a szájában, mert paprikás lesz tőle a kedvem. Inkább tartsd a szádat és cseresznyézzünk. S akkor úgy érzem, mint akit hájjal kenegetnek és az igazán zsiradék. csak olaj a tűzre, ha ellenkezel. Aztán jön a feketeleves. Esetleg egy-két nyakleves is, ha birkatürelmem elhagy. A fejem meg céklavörösre vált. Nem vagyok én halvérű. Tudod, mi a tészta: pecsenyézzünk inkább. Most látom, sörhasam kezd nőni. Attól, hogy olykor beborozok, még nem kellene úgy kinéznem, mint a rizsfelfújtnak. Nem akarok lekvár lenni, se málé. De most aztán megmosdok, mert retkes a lábam. Aztán folytatom az írást, mert még sok sütnivalóm akad,  s ha kell, kikaparom magamnak a gesztenyét. Jut eszembe, hogy itt nincsenek paradicsomi állapotok. Annyi hó esett, hogy vezetés közben nem lehet bedugni a zabszemet. Összeszorított fokhagymákkal közlekedem. Kissé zabos is vagyok miatta. Még annyit, kedvenc levesem a scsi, és most csá!!”