Mickey webnaplója

„Én Istenem, adjál szállást, már meguntam a járkálást.
A járkálást, a bujdosást, az idegen földön lakást” – mondja a nóta.
Ez persze így nem igaz, legalábbis velem kapcsolatban nem.
Inkább az a helyzet, hogy a környéket már bejártam, / „többnyire csak gyalog jártam, / gyalog bizon, / legföllebb ha omnibuszon” / – írt valami hasonlót Arany J.
Nos, kisebb-nagyobb köröket tettem kerületünkben, mely a legnagyobb a fővárosban, mégis egy idő után igen visszaköszönnek a tereptárgyak.
Láttam a Dunát alacsony vízállás mellett és áradás alkalmával.
Láttam télen és láttam nyáron.
Láttam napos időben és esősben.
Láttam havazáskor és kánikulában.
És ugyanígy mindenféle porcikáját.
Utóbb ismételten olyan helyeket látogattam viszont, melyeknek a szokásoshoz képest tisztább a levegője. A part, a sziget, a hidak egynémelyike.
Lefotóztam a kerületet
kívülről befelé,
belülről kifelé,
felülről lefelé és
alulról felfelé.
A jó ég tudja, hogy hány fotót készítettem
az égről,
hányat a földről –
és ami köztük van.
Utóbb abban találtam örömömet, hogy a fényviszonyok változása eltérő eredményeket hozott. Hajnalban és délben mást, este kiváltképpen.
Ma mégis átmentem prózába. Körbefotóztam az erkélyünkről, hogy mi látszik onnan 2011-03-14-én, délután 15h-kor. Mi látszik lent az alattunk levő kertben, mi látszik az égen, ha felnézek.
És punktum.
Holnap keresek érdekesebb témákat.
Majd meglátjátok.
Majd meglátjátok?
Remélem.