Tegnap mi, a három nagyfiú, Francois, Mátyás és én felmentünk a készülő tetőtérbe, és festettünk. Fr. pirosat (Mátyás kedvenc színe), mi ketten fehéret. Titi szobája kék lesz, meg fehér. No, ennek festettem fehérre a falát. Mátyás saját szobájának egyik falát szintén fehérre, s együtt egy közös térség hosszú falát mázoltuk be.
A nap eseményeihez tartozik még, hogy kialakult némi munkabeosztás. Flóra elcsendesedett. Alig sírdogál, és egyre teltebb az arca. Jó étvággyal szívja magába a gyarapodáshoz szükséges kvantumokat. Egy öblös babakocsiban tölti a nappalokat, kezét szétdobva alussza az igazak álmát. Titi füle fájt, tegnap orvoshoz vitte az apja. Három féle gyógyszert kap. Elég csúnya gyulladást talált nála a doki. Antibiotikumot is kap. Titi fakír módon tűri a fájdalmakat, ezért nehéz felfedezni, hogy valami baja van, mert csakugyan némán szenved. Úgy kell kitalálni, hogy baja van. A munkamegosztás jelenleg:
Éva vezényli a gyerekeket állandó párbeszédben férjével.
Tücsi főz, én takarítok, Fr. rak tüzet a kandallóba, és táplálja. Azonkívül gyakran tartózkodik a tetőtérben, mert haladni akar, holnap meg már munkába indul.
Viszonylag én teszek a legkevesebbet. Viszont megírom a napi beszámolókat. Önös szórakozásomat mindmáig folytatom. Járom a környéket, s próbálok új területeket becserkészni. Az iskolabuszhoz viszem Estelle-t, s délben hazahozom, hogy aztán visszavigyem, s fél ötkor megint érte menjek. Minap Mátyás birkózott egy trigonometrikus szöveges példával. Szerencsére el tudta mondani, hogy melyik számhoz milyen szöveg tartozik, így megoldottuk a cosinusra járó kérdést. Hogy tudjátok, a falnak támasztott létra 75 fokos szöget zár be a talajjal.
Készülnek a fotók is.
Próbálok majd jobban odafigyelni a család minden tagjára, hogy értelmes portrék szülessenek: Hogy hogyan is néznek ki a fiúk, lányok.
Tegnap a hold közel került a földhöz. Elé viszont felhők úsztak, melyen inkább átsejlett a felfokozott világítás, mintsem látszott volna a hold. Mire megjelent az égen, már magasan járt, és mint tudjuk, nem elsősorban akkor mutatja magát nagynak, hanem, amikor felbukkan a horizonton, vagy éppen lenyugszik.
Két eseményről várjuk a fejleményeket, a líbiai diktátor uralmának a végnapjai és a japán atomerőművek állapotának az alakulása. Reménykedünk.
Közben-közben noszogatjuk Micáékat is, hogy adjanak hírt magukról.
Ma egyik hosszúnevű faluba autóztunk, mert ott lesz mise.
Tücsi magyar kaját főz, pörköltöt galuskával. Tegnap vacsorára lecsót rittyentett.
Most reggel hétágra süt a nap. Kell is ez, mert a kertben mászkálva ropogott a fűre fagyott harmat a talpam alatt. Mondanom se kell, élénk északi szél fúj.
No, most már képben vagytok.
2011.03.20. 08:52 emmausz
Munkamegosztás
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr295169297
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek