Mickey webnaplója

Csaknem naponta ülik meg nálunk az asztallapot az írott sajtótermékek, új könyvkiadványok. Tájékozódni szükséges, de a túlságosan sok információ ugyanúgy elcsapja agyunkat, mint a túlságosan sok étel a gyomrunkat.
A teljesség igénye nélkül próbálom érzékeltetni, mik érkeznek:
– Heti Válasz
– Képmás
– Óbuda
– Helyi téma
– A Szív
– Mértékadó 
– Reader’s Digest
– Új Ember
– Új Ember Magazin
– Família
– A Lélek szava
– Marana Tha
– TV Paprika Magazin
– Római Levél
– Harangszó
Vegyünk egy szelíd átlagot: 30 lap/újság. Ez együtt szűk 500 lap. 
És érkeznek az új könyvek is csőstül. Itt és most csak egyetlen könyvcímet emelek ki a ránk zúduló özönből.
A kötetet Paul. M. Zulehner írta, eredeti címe: Ein Kind in ihrer Mitte. Magyar címe: A gyermek a család szíve.
Mit is mondjak?
Ha egy könyv címe „Az anya a család szíve” volna, könnyebben azonosulnék vele. A gyerekek jönnek, mennek, kirepülnek anélkül, hogy a család fogalmilag összeomlana. Hány családban szokás, hogy a felnőtt gyerekek haza-hazalátogatnak, hogy lássák saját anyjukat, aki megmarad a családot összetartó matrónának férjestül, vagy éppen özvegyen – egyedül. Félreértés ne essék, nem a könyv tartalmáról beszélek, csak a címéről.
Arról is csak azért, mert a szerzőknek újdonságokkal illik előrukkolni. Így hát elmondanak ezt, majd azt, a műfordítók emezt és amazt, az újságírók pedig még sűrűbben publikálják azt, ami eszükbe jut, és amiről úgy gondolják, hogy széles körű érdeklődésre tarthat igényt.
És ennek a folyamatnak nincs se vége se hossza. Mint ahogy annak se, hogy amit az egyik szerző megerősít, a másik kizárja.
Megint csak egyetlen példa: Az egyik lap több cikke a közeli világvégét jósolja a nyilvánvaló jelek alapján. Ehhez képest a ferences Böjte Csaba könyvében oda nyilatkozik, hogy a még nagyon a teremtés elején vagyunk. Mivel egyáltalán nincs kész a világ, iszonyú sok a tennivalónk, amely természetesen hatalmas időintervallumban tud csak megvalósulni, teljesülni.
Ki győz itt eligazodni, ki tud ellenállni azoknak az egymás igazát kioltó gondolatoknak, melyekkel naponta bombáznak bennünket az írások gyártói.
Nagyon ébernek kell lennünk, hogy képesek legyünk ellenállni az olykor igen hihetőnek látszó fejtegetéseknek. Csak így kerülhetjük el, hogy az írások ide-oda rángatva naponta módosítsák a világról, a valóságról alkotott elképzeléseinket.