Megvan a Jávorka–Csapody!
Mint minden könyvnek, ennek is előélete van. Először Lerner Elemér tulajdonát képezte az 1958-ban 3. kiadását megért könyv. Ez az ex libris-pecsét körtikettel gondosan leragasztva, mert 1959-ben már Gábriel István birtokolja, ha jól silabizálom a kézírást. 1963-ban a bélyegzés szerint antikváriumba került, és ez a bélyegzés felülírja 35 Ft-os egységárát. (Hajjaj, ezerért vettem.)
A kötetet klórozott papírból készíthették, mert egyáltalán nem sárgultak meg a fél évszázad során. A festett színes ábrák se fakultak ki – szemernyit se. Ma pedig én lettem használója a legalább harmadszor megvett könyvnek.
Minden könyvnek sorsa van. Az Erdő, mező virágai 1950-ben hagyta el először a nyomdát. Ez a 3. kiadás, ha jól számolom, 40 600 pld.-ban jelent meg. És úgy látszik el is fogyott. Készítői nem is álmodhattak arról, hogy saját otthonomból fogom megrendelni könyvüket, és kérem, hogy szállítsák a hozzánk legközelebb eső bookline-boltba, ahová átszállás nélkül érte utazhatok HÉV-vel. Elképzelhetetlen volt abban a korban, hogy a könyvesbolt drótpostán visszajelez, hogy megérkezett a könyv és átvehető. Az gépem még a levél megérkeztét is kijelzi.
Igaz viszont az is, hogy annak idején, amikor a könyv készült, ha 26 fok volt a léghőmérséklet, akkor annyinak is éreztük. Ma én legalább 35-nek szenvedtem meg.
Amely korban keletkezett ez a kiadás, azt viszont erőteljesen jellemezte az stílus, mely már a könyv előszavának első mondatában is megmutatkozik. Citálom:
„Ennek a könyvecskének célja, hogy a természetben nyitott szemmel járókat, a dolgozó parasztot, az erdészt, a turistát, azután a tanulóifjúság, az úttörők kultúrszomjas, lelkes tömegeit megismertesse az erdő, mező, szikla és homokbucka, vízpartok és szikes mezők, vagyis általában a még eléggé érintetlen szabad természet legfeltűnőbb, leggyakoribb növényeivel.”
Elképzelem a parasztot, aki a növényhatározóval a kezében próbálja megfejteni, hogy a lapu csakugyan lapu-e. Ugyanígy egy végzett erdészt, akinek gőze sincs, hogy a bükknek milyen kérge, levele és termése van. Na ne.
Ez nekem készült, aki már rég elfelejtette, hogy Ádám az egyes növényeknek milyen nevet adott. Járt-kelt az Édenben, és egyiket lapunak, másikat kaktusznak, harmadikat fenyőnek, negyediket pálmának nevezte, és így tovább.
De vajon milyen nyelven?
Ősmagyarok kíméljenek.
:)
PS. Mutatom Tücsinek a Jávorka–Csapodyt.
– Ó, hát ez megvolt már neked – mondjea.
– Igen. Legalább háromszor megvolt már – válaszolom –, de elvitték őket a parasztok, az erdészek, meg az úttörők.
Utolsó kommentek