Mickey webnaplója

Álomszerű a mai történés. A nagy rendrakás utolsó fázisaként hárman belekepaszkodtunk mindazon tárgyakba, melyeket mától kezdve a garázsban kívánunk őrizgetni, s nem fent a lakásban. Elindult a háromtagú karaván megpakolva. T. mondja: viszem a kulcsokat! Kat! Zárul az ajtó. Mondom T.-nek: Jó, mert nálam nincs kulcs.  – aposztrofálom a kijelentést, és magunk mögött hagyva egy laza mozdulattal megemelem a kilincset a bejárati ajtón. Ha megemelem, akkor az új ajtó zár, mégpedig elég rendesen, lévén az új lemezajtó kb. tíz ponton záró biztonsági rendszer. Szegény feleség kiabálna, hogy ne tegyem, mert nála a garázskulcs van, de fáziskésésben jön az üzenet.
Mindhármunk kizárva, a lakás bezárva, a garázsban pedig nem tölthetjük a napot.
A megoldás kulcsa Mica, akinél csakugyan van kulcs innen a harmadik határban, Kelenföldön, ahol is dolgozik.
Igen, de nem tudjuk a mobilszámát, annyira friss az új telefonja. Ráadásul mobil sincs egyőnknél se. Marad a próbálkozás. Hátha otthon van Gábor vagy Laci szomszéd. Tücsi becsönget Lacihoz:
– Beengednél-e magatokhoz egy időre, mivel ez és ez a helyzet.
– Persze, gyertek! – halljuk a kaputelefon túlfeléről.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Tücsi tudja Mica régi számát. Laci mobilján felhívta Mica régi mobilját, melyet Zsuzsa megörökölt, így ő meg fel tudja hívni Micát, hogy hírül adja neki szorult helyzetünket. Működésbe lépett ez a lánc. Tücsi Zsuzsát, Zsu hívja Micát, Mica hívja Lacit, Laci hívja Tücsit a telefonhoz.
Mica megérti helyzetünket, és nyakába veszi a várost immár hazafelé.
Szegény szomszédnak közben megszálljuk az erkélyét.
Elgyönyörködünk a virágaiban. Ő is kijön, beszélgetünk egy hangulatosat, ha már így alakult a helyzet. Kisvártatva (1 óra múlva) újabb hívás.
Nyitva az ajtó, a hajótöröttek hazamehetnek.
Rövid hálálkodás, majd beesünk a saját zárkánkba.
Hát csakugyan elég valószerűtlen a történés, de nem mese ez kérem, hanem a prózai valóság.
egyebekben másodszor űz gúnyt belőlem a zárt ajtó.
Először egy napot utaztam, hogy a Mosonmagyaróváron bezáródott Mitsubishi kulcsmásolatát Dobogókőn átvegyem Micától, és ma. Hogy holnap mi fog bezáródni előlem, arról fogalmam sincs.
De hogy kínosan vigyázok arra, hogy az eset óta az indítókulcsot kihúzzam a helyéről kiszálláskor, az biztos, mint ahogyan az is biztos, hogy többé nem hagyom el a lakást anélkül, hogy meg ne vizsgáljam, van-e nálam ajtókulcs. Mert ez kulcskérdés.
Hogy hogyan fordulhatott elő mindez, annak pedig az a magyarázata, hogy csakugyan nemrég óta van új bejárati ajtónk. Ez kívülről látszatra mindig zárva van, de ha sokan itthon vagyunk, csak csukjuk az ajtót. Ez elég is, kiváltképp, ha elmondom: a ház kapuja kulcs vagy a varázsszámok (pin-kód) beütése nélkül nem nyitható. Így általában nyitva maradhat az ajtó. De szerintem csak akkor, ha többen itthon vagyunk. Ha viszont mindenki elhagyja a lakást, akkor zárom. Legalább egyik reteszét. No, ezt még nem beszéltük meg egymással.
Tücsi úgy vélte, hogy rövid időre nyitva maradhat az ajtó, mert az ő elképzelésébe ez bőven belefér. De mire artikulálhatta volna, már bezártam, mert az enyémbe meg nem fér bele.
Ennek fizettük meg ma az árát.