Mickey webnaplója

Mi legyen a sose volt szavakkal?
A most lefordított új szaklexikon olasz, illetve részben német eredetű. A fordítók új fogalmi elemekkel bombázzák az olvasót – először is a korrektort.
Elég gyorsan beleütköztem a mostoha család kategóriába. Ha így hagyom, mostoha sorsú családra gondolok. A szövegből kiderül, hogy a nem szokványos összetételű családot érti rajta a szócikk szerzője. Két azonos nemű felnőtt, plusz egy vagy több örökbe fogadott, akár implantátum beültetésével keletkezett gyerek stb., stb. Vége-hossza nincs a variációknak. Ezek mind mostoha-családok. Érzékelhetővé akarom tenni, ezért közelítem a jelentését a kötőjellel. Ám felesleges. Mostohaszülő van, mostohaanya és -apa is van, sőt mostohagyerek is. Minek cicózni: mostohacsalád legyen azonnal, egybeírva, összetett szóként, miként a nagyapa, nagyanya, nagyszülők, nagycsalád. Így egyben. A nagycsalád ugye az a kategória, amelyikben három vagy több gyereket nevelnek a szülők alapesetben.
Menjünk tovább.
Ma telefonál M., hogy a készülő bogárkönyvben a Bogár-tábort T.,  a másik  korrektor nagy B-vel szeretné írni.
Persze.
Tegye.
Mondja meg valaki – de exactement –, hogy megakadályozható-e, hogy valaki tisztelete jeléül bármit nagy kezdőbetűvel írjon?
Nem.
Így fordul elő, hogy a Szentatya írásmódot használja valaki. Jóllehet a pápa, a püspök és a pap is kis kezdőbetűs. Még lépjünk csak tovább. Az andráskereszt egy szó. Közszó, noha eredetét tekintve arra vezethető vissza, hogy Szt. Andrást a hagyományok szerint X-alakú keresztre feszítették. Innen az András-kereszt. Ma már egybeírjuk és kisbetűvel, csakúgy mint az istenhívőt. Noha Isten hívéről van szó, aki Istenben hisz, tehát Isten-hívő. Ám a szabály, ha egybeírtam a két szót, az utótag írásmódját követi az első. Bogár-tábor tehát lehet nagy kezdőbetűs kötőjellel, de talán még frappánsabb a bogártábor egyben. Amikor is minősítő jelzője a bogár a tábor szónak.
A magyar kicsit háklisabb a helyesírásra, talán még annál is, amennyire kellene. Ki a megmondhatója?
Nem mindenütt van ez így. Tapasztalom, hogy az olaszok a lexikonjukba elég sok lezserséget potyogtattak el. Pedig az mégiscsak tudományos munka. Ők olyanok. Mi meg ilyenek vagyunk.
Az eseteknek se vége, se hossza. Pl. nemrégiben hibásnak minősült a poszthumusz írásmód. Levonás járt érte. Ötven évvel ezelőtt azért járt volna levonás, ha valaki posztumuszt ír. Ugyanígy a lélekzet és lélegzet esetében.
Gyerekkoromban a szöllő és szőlő mindkét módon írva elfogadott volt. Ki merné ma leírni, hogy ettem szöllőt, most érik…
Nemrégiben azt tanultam (jó pap holtig tanul), hogy az én igazságom boldogíthat is Téged, amennyiben kiegészíti a Te igazságodat. Rossz esetben dühönghetsz is, amiért nekem más a véleményem. Az meg végképp rosszul venné ki magát, ha igazságaink ügyében „egy kapura” játszanánk, azaz egyikünk folyton „nyerne”, másikunk pedig folyamatosan „nyelne”.
Hadd pletykáljam el, hogy az Osiris által kiadott hatalmas helyesírási szótár és az akadémiai között számos szó írásmódja eltér egymástól.
Boldogtalan írástudók!!!
Végezetül, hogy valami szórakoztatóbb is legyen a posztomban, ide vésem, hátha valaki még nem tudná: A Budapest, Ferihegyi repülőtér új neve: Liszt Ferenc repülőtér. Hányan fogják majd tréfára venni: Liszt Feri-hegyi repülőtér.