Mickey webnaplója

Közös sorsunk úgy hozta, hogy Zsu és Tomi párhuzamosan kerültek betegállományba. Zsu várandósságából kifolyólag, férje idegzsába gyanúja miatt. Ebből következik: nem igazán lett volna szerencsés, hogy a gyerekeket ők hordják iskolába, óvodába. Mivel a gyerekek még egyedül nem közlekedhetnek, szükség lett rám.
Öt napig nem készült blogbejegyzésem, mert szombattól tegnapig náluk voltam.
Hoztam-vittem őket: Gostit a piarista iskolába, Blansit a Vackor-óvodába. Előbb az óvoda zárt be, majd csütörtökön délben az iskola is.
Jóleső érzéssel kísértem a fiút a tanintézménybe, mely bp.-i testvérintézetébe – a gimibe – magam is jártam ezelőtt ötven évvel. Örömmel fedeztem fel az értelmes életre való felkészítésre utaló  nyomokat mindenfelé: a folyosókon, a tantermekben, az elsősöknek megtartott ünnepségen, s a prédikáció közbeni párbeszédben. (Külön öröm volt számomra, hogy Gosti a prédikáló pap feldobott kérdésére jelentkezve korrekt és teljes választ adott.) Az osztály karácsonyi ünnepsége is mély mondanivalókat hordozott. A gyerekek – koruknál fogva a mennyországot idéző ártatlansággal a szívükben – szépen és értelmesen szerepeltek: „Ott voltak.” Nehogy feledésbe merüljön, ide írom: Mariann néni (o.-fő) Gostival kezet fogott csütörtök délben, a „szeretet-délelőtt” végén, és azt mondta az uncsinak: „Csak így tovább!” Nekem ezt emlékezetem szerint felsőfokú tanulmányaim végéig se mondta senki.
Blansiról is röviden. Egy nő pici korában is az. Apjának magyarázza: „Fogd meg a hasamat, ugye hogy rúg a pici baba benne?” Papától vizet kér, aki azonnal hozza. Mire Blansi: „Nyuszinak (papa beceneve) máris egy piros pont.” Ugyanő végigszavalná este a Mikulás-versikéket. (Töredékét se ismerem.) Egyszer csak felpattan az ágyából és kiszalad, majd azonnal vissza – csalódott arccal: „Azt mondta az óvó néni, hogy ha énekelünk a Mikulásnak, tesz ajándékot a csizmánkba. De nincs benne semmi.” (Dec. 18.)
Egyik reggel leesett a hó. Érkező nagyanyját rávette Bl., hogy építsenek hóembert. A hullott anyagból csak mintegy 30 cm-esre tellett. Az is eltűnt másnapra.  
Blansi szorgalmas gyerek, és szívesen kiveszi részét a házi munkákból, a maga négy és fél évével komoly segítség a mamának, nagy gonddal tereget a radiátorra. A teregetéséről készítettem néhány fotót.
Apja kérdezi: Blansika, ki a világ legszebb kislánya. Mire ő a világ legtermészetesebb hangján: – Hát én!
Amely nap hajnalán leesett a hó, aznap kellett Győrbe vinnem vejemet MRI-vizsgálatra. Hála az égnek, sónedves úton közlekedtünk minden zavaró körülmény nélkül.
Ma (péntek) itthon bevásároltunk az üzletközpontban. Az emeletre felcipelve a cuccokat mondom Tücsinek: „Na, tegyél rá még két emeletet, addig kellett felhurcolni mindent a karácsonyi bevásárlás során Móváron, egy karton tejet, és még sok-sok mindent.
Zsuzsa munkahelyén leszámolt, utána cuccait hazahoztuk egy nagy kartondobozban. Az intézetben, ahol dolgozott, összefutottunk egy horvát származású kolléganőjével (Györgyovics nevűvel), akinek így mutatott be Zsu: „Hoztam neked egy igazi Gyorgyovichot!” A hölgy megörült nekem. Végre egy ismerős nevű illető. Biztattam, hogy menjen rá a google-ra és talál ilyen nevűt még Argentínában is. Györgyovics M. egyebekben nagyon dicsérte Zsuzsát. Ez persze jól esett nekem, s megkértem – mint Füles a Micimackóban –, hogy mondja bele a másik fülembe is, mert szívesen zsebre teszem az elismeréseket.
Magammal vittem Móvárra a fényképezőgépet, de napi átlagban csak 10 képet kattintottam. Először mutatkoztak északtól kissé nyugatra magasabb hegyek. Úgy vélem, a Pozsonyi hegységet láttuk hósipkával a tetején. Készítettem néhány fotót az osztrák érdekeltségű, ám Magyarországra telepített szélkerekekről, elég sokat a piarista osztályünnepségről, s hazafelé indultomban az alkonyati hangulatról.
Zsuzsáék lakásából gyönyörű naplementék fotózhatók, hacsak nem borús az ég (nemegyszer borús volt), továbbá hacsak nem kell naplemente idején iskolába indulni az unokáért (kellett). Mindenesetre érdemes foglalkozni a témával, mert az a kevés, ami elkészült, nekem tetszik.
Zárom is posztomat. Nem kívánhatjátok, hogy öt nap minden rezdüléséről beszámoljak.