Mickey webnaplója

„Légy szíves, ma már ne mondj több igazságot!” – hangzott el az Albee-féle Nem félünk a farkastól c. drámában (vagy esetleg a Jelenetek a házasságból c. Bergson-filmben?). 
Ezúttal az újdonsült mama a szenvedője a kimondott igazságoknak, aki első gyermekét indítja el az életben. Megmondta neki a főnővér, az operáló orvos, a védőnő, a csecsemőorvos, a gyógyszerész és az idősebb, tapasztaltabb korosztály, köztük én is. Szegény csak győzze a fejét kapkodni. Ám még ennél is komplikáltabb a helyzet. Számos folyóirat, brosúra és szakkönyv szórja az okosságokat, de ha még ez sem volna elég, nyugodtan ide sorolhatjuk az újszülöttek ápolásával, kezelésével foglalkozó internetes hívószavakra megjelenő töméntelen anyagot. „Egy újszülöttnek minden vicc új”, de egy új anyuka számára nem biztos, hogy olyan viccesnek számítanak az új információk.
Miért? 
Mert részben egymást hatástalanítják, részben összeférhetetlenek, részben mellékhatásuk van, a különféle kockázatokról nem is beszélve, és arról sem, hogy minden új kis életke a létezés egy-egy újabb megvalósulása, olyan, amilyen korábban a világon még sose volt.
Ha teljesen kipihenten kellene elrendeznie magában ezeket a bölcs valamiket, könnyebb dolga volna. De a műtét, a sűrű etetések, ellene dolgoznak a regenerálódásnak. Embert próbáló a háromóránkénti felkelés kajáltatás és egyéb tennivalók (pelenkázás) stb. miatt. 
Azért nem reménytelen a helyzet. Segítünk, amennyire lehet, visszafogottan és csendesen, mint az intelligens komornyik. 
És mintha lassan-lassan csillapodna az első idők hajszája, s kezdene beállni valamiféle ritmus, mely a rutin növekedésével nyugvópontra viszi a kezdeti problémákat.