Mickey webnaplója

Hazaérkezvén első dolgom volt kezet mosni, s kézbe kapni Leventét. Megtornáztattam, megmozgattam kicsit az izmocskáit, és elmeséltem, hogy unokatestvérei gyönyörűnek találták. Majd kiirtottam a Zsuzsa által nem favorizált fotót (ld. korábbi post).
Most megpróbálom a téli időszámítást magamra nézve alkalmazni, mert bár karórám féltizenegyet mutat, tegnapelőtt ilyenkor még csak fél tíz volt.  Az idő nem repült el, csak a minden igényt kielégítő Rail-jet ázsiója esett nagyot a szememben.
Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jó időben a móvári állomásra érkezzem. Rendben a pénztár előtt álltam öt óra előtt pár perccel. Kérem a pótjegyet, mire a nő készségesen:
– Bár hamarabb semmiféle vonattal nem ér Bp-re, a rail-jet 80 percet késik. Nesze neked nyugati nyugalom, keleti kényelemmel, pótjeggyel. Már a rail-jetben se lehet bízni.
A kalauz nem kért elnézést a számomra ismeretlen okból való óra-húsz perces késlekedésért, ehelyett megjegyezte, hogy a 65 évemet igazoló plasztikkártyának a képes oldalát mutatom, amin ő nem látja, hogy mikor születtem. Mondom neki, szívesen megfordítom, de akkor meg nem látja, hogy ki született olyan régen. A kártyát nem én terveztem. Ő megnyugodott, engem viszont mostanáig nyugtalanít, hogy miért nem közölte senki sűrű bocsánatkérések közepette, hogy milyen okból kellett csaknem másfél órát az állomáson ácsorognom. Még az jutott eszembe, hogy visszafizethetnék a – mit is? – pótjegyem árát. Igen, de nem ennyivel tartoznak, hanem a menetjegy árával, mert nem azt szolgáltatták, amit ígértek. Ám nem fizettem semmit a jegyért! Életidőm viszont egyre fogy, amiből elvettek másfél órát. Hány forint is az?
Szerencsémre a kezembe akadt egy szalézi folyóirat, így annak az olvasásával ütöttem el a várakozás hosszú perceit.
A történetnek még nincs vége. Árgus szemekkel figyeltem a monitort, mely minden csodabogarat megmutat. Idáig mindig megmutatta a Plan és a Spätung számait. Meglepő módon ezt az infót most az utazás során egyetlenegyszer sem mutatta meg. Nehogy még valaki lekapja a mobiljával, és a tetemes késésért írásos bizonyítékot szolgáltasson egy ez ügyben indított perhez.       
Mindenesetre én, aki a Bp.-től  174 km-re lévő Móvárról fél öt előtt indultam, este kilencre értem haza az ÖBB és a MÁV-Start nagyobb dicsőségére.
A csúcs az, hogy ugyan nincs mobilom, itthon Mica első kérdése hozzám mégis ez volt:
– Útközben gyűlt össze ennyi késés, vagy eleve 80 perccel később állt elő a vonat?
– Az utóbbi – feleltem.