Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.
(Berzsenyi)
Bizony forr a világ, talán fel is forr egyszer.
A birodalmak vezetői észre sem veszik, mert eközben
a dollár fenekedik az euró ellen,
a világ hatalmasai azt hiszik, hogy csakugyan van hatalmuk,
a gazdagok azt hiszik, hogy pénzük valóban ér valamit.
De engem mindez (már?) nem érdekel.
Egyre inkább az érdekel, hogy mi van a világon túl.
A teológusok észérvekkel támasztják alá létezését, és megpróbálják megérteni, megfogalmazni Istenről azt, amikre rájöttek.
Az ortodoxok szépséges dicsőítő szertartásaikkal közelítenek a végtelenhez.
A misztikusok pedig megpróbálnak beszámolni a beszámolhatatlanról.
A karizmatikusok élnek karizmáikkal.
Akadnak olyasvalakik is, akik nekem hiteles módon adják át megélt tapasztalataikat, melyeknek tanúi, részesei voltak, s ma is azok.
Ők azt mondják el, hogy Isten miképpen nyilvánul meg életükben mint
abszolút szeretet, mint
irgalmas lény, aki
nemcsak hatalmas, hanem gyengéd is,
nemcsak a mindenség Istene, hanem közli önmagát a saját képére teremtett emberek némelyikével.
Mai tanúi megélik az evangéliumot, feltétlen megbíznak az égiekben.
Kikben is?
A háromszemélyű egy Istenben,
a különféle angyalokban.
Közbenjárnak a tisztuló lelkekért, és
közbenjárást, segítséget kérnek a kanonizált és nem kanonizált szentektől.
Példájukkal élesztgetik környezetüket, hogy
mozduljanak el életmódjukban az abszolút értékek irányába,
dobják el maguktól a talmit és
töltekezzenek igazi kincsekkel.
Minden esendőségük ellenére megpróbálnak felebarátaikon segíteni.
Beszélő viszonyban állnak Istennel.
Egy-két nekem tetsző megnyilatkozást biggyesztek posztom végére, melyeket ma olvastam:
Egy zarándok kérdésére, aki arról érdeklődött, hogyan kell szívvel imádkozni, Ivan így válaszolt: „Jól kell elkezdeni az imádságot. Ha fel akarsz hívni valakit telefonon, először fel kell venned a kagylót, megvárni a vonalat, tárcsázni, stb. Különben nem történik semmi. Ha Istennel akarsz párbeszédbe lépni, az ugyanez. Szükség van bizonyos gesztusokra ahhoz, hogy szívünk felkészüljön a hívásra és a hallgatásra, majd várni Jelenlétét.”
Olyan mai ez a megfogalmazás.
És egy frappáns lábjegyzet:
– Kételkedem, mert a medjugorjei üzenetek egyre ezt ismételgetik: „Imádkozzatok, imádkozzatok…” – Amikor ön gyermek volt, az édesanyja hányszor ismételte: „Nem piszkáld az orrod, kisfiam!”
– Hm … hát elég sokszor.
– És mikortól nem mondta önnek újra?
– Amikor abbahagytam.
– Így van. Amikor majd elkezdünk imádkozni, a Szűzanyának se lesz szüksége arra, hogy ismételgesse nekünk!
Utolsó kommentek