Elvira főz, Mica bevásárol. Levente az enyém néhány órára. Megpróbáljuk hasznosan tölteni az időt.
Igazából ismétlődő gyakorlatokra veszem rá negyedéves unokámat. Olyasmi ez, mint az iskola, ahol nem kényszer a tanulás, bármikor megszakítható és olykor átmegy játékba a foglalkozás. Olyan is, mint a Szentjánosbogár-tábor, ahol a témacsoportokat játékok szakítják meg.
Inkább lássuk, mit is csinálunk.
A tornaóra alapozással indul egy választott tatamin, pl. a kanapén. Biciklizés, láb- és kézizmok különféle mozgásainak ismételgetése. Amikor ebből elég, akkor jön a hasra fordulási manőver bemutatása. Kéz a test mellett kinyújtva, a láb és fenék átfordítása … és kész. A fejecske marad profilban a peluson. Ilyenkor jön a „gyúró”, és egy kicsit megmasszírozza uncsi hátát, lapockáját, vállát. Amikor elunja Levente (elég gyorsan így tesz), akkor a manővert megismételjük visszafelé. Kéz a test mellé, fenék-láb átfordítása … és kész. Többnyire arccal felfelé fordítom, hogy kommunikálhassunk.
Biológiaóraképpen megérintem valamennyi tagját a bokájától a feje búbjáig, és mondom, hogy mi micsoda: füle, orra, szája, szeme, karja, keze, hasa, melle, combja, térde, lába, bokája, sarka.  Ezt követi a
Magyar óra: Elmondom neki, hogy milyen magánhangzók vannak. Ő válaszol kedve szerint. A mimikát is gyakoroljuk. Kinyújtom a nyelvem, olykor utánozza. Majd a szokásos mondóka következik: a csip-csip-csóka. Ez valamiért humorosnak tűnik neki, mert megmosolyogja. Ha úgy veszem, ez egyben énekóra is, merthogy keverednek a dolgok: egy szótagolva előadott kiszámoló, egy ének. Ha elfárad, beültetem a kosarába. Hintázunk. Ez az én tornaórám. Addig ő pihen.
A környezetismeret óra abból áll, hogy ölbe veszem, ahonnan kifelé tekintget. Sétálunk körben a lakásban. Mondom, hogy mit lát, ha ugyan tényleg azt nézi, amire gondolok.
Hittanóra is volt. A Jézuska, Jézuska, figyelj most reám… - nótát énekeltem neki. Más alkalommal a rádióban végighallgatta az olvasót. A visszatérő szövegeket szereti. Hát az meg csakugyan olyan.  
Majd újra lefektetem az ágyamra. Én mesélek neki, ő meg visszabeszél. Mondom, amit én tudok, ő meg, amit ő tud. Amit ő tud, az egyre inkább kezd hasonlítani arra, hogy „éhes vagyok”!
Elterelő hadműveletet indítok. Átmegyünk az ő szobájába, felkurblizom neki az altatóra mozgó ringlispílt. Ő a pólyázóról hallgatja a zenét, és figyeli távolról a figurák (egy maci, egy kacsa, egy maci, egy kacsa) mozgását. Látom a tekintetén, hogy közelebbről is szeretne megismerkedni velük. Odaviszem a játékhoz. Szemmagasságban vonulnak el előtte a plüssfigurák. Olykor odabokszolunk nekik, hogy érdekesebben mozogjanak, meg hát a kapcsolatfelvétel céljától indíttatva.  Ezután már csak jó étvágyat kívánok neki, mert közben megérkezik a mama.