Némi magyarázattal tartozom, hogy miért foglalkozom régi írásaimmal, amikor a témák ma is a földön hevernek. (Ott hevernek, csak a földet jószerével mindenütt leaszfaltozták. Erről sokat tudnának mesélni a földi giliszták és a vakondok.)
Egyrészt nincs új a nap alatt, és ami van, az volt már régen is – olvashatjuk a Prédikátor könyvében. Másfelől óhatatlanul belebotlik a magamfajta a korábbi írásaiba, annál is inkább, mert próbálom egybegereblyézni ezeket a nyomdafestéket tűrő anyagokat. Hogy ami papíron volt, most PC-n legyen, mert különben elkallódhat. Sokak szerint a fordított irányú folyamat fontosabb. Ami PC-n volt, jobb mielőbb kinyomtatni, mert egy meghajtóvesztés esetén odavesznek a tartalmak is. Én nem akarom, hogy odavesszenek, mert korábban megfogalmazott gondolataim egy némelyike használhat az utókor olvasójának is, és ahogy a szobrász öröksége fában-fémben vagyon, az én szellemi vagyonom papíron, és PC-n vagyon. Szeretném, ha megmaradnának azok számára, akiket egyáltalán érdekelhet, hogy felmenője miként vélekedett a való világról. (Vö. Parainesis)
A publicista foglalatosságánál fogva meglehetősen magányos. Ahhoz, hogy összerakjon egy anyagot, eleve csendre, ihletre, érzékenységre, a valóság zsigeri szinten történő megragadására van szüksége. Ez olykor sikerül, máskor kevésbé. Ám a legritkább az, hogy visszajelzést (nevezzük pozitív megerősítésnek) kapjon számára tekintélyes emberektől. Ez pedig nagyon segítené alkotó fantáziáját. A ritka alkalmak egyikeként tartom számon Babos Pista (R.I.P.) jezsuita kedves szavait, akinek nagyon tetszett az alábbi írásom. Álljon akkor most egy kis retró itt posztként.
Nagyon szeretem Örkény egyperceseit. Akik ismernek, tudják, hogy az enyém a tömör műfaj. Eme régi cikkem is efféle volt:
Ez az!
Felőlem nézve azok azok, akik nem ezek. Azok felől nézve fordított a helyzet, és az ezek az azok, miközben azok az ezek. Ha mindezt tisztáztuk, érthetőbbé lesz az új frazeológia. Az ilyeneket (olyanokat) egy külön szigetre kellene... Igen, mert ezek (azok) miatt ment tönkre... Ezekkel (azokkal) nem lehet szót érteni. Ezektől (azoktól) ne várj semmi jót, mert ezeknek (azoknak) a szeme sem áll jól. Ezekről (azokról) megvan a véleményünk, s tűrhetetlen, hogy az ilyenek (olyanok) az irányítás közelébe kerüljenek, mert ezek (azok) tették rá a kezüket a kulcsfontosságú pozíciókra, s ezek (azok) herdálták el a közvagyont, ezek (azok) azok, akik csak szónokolnak, tehát ezektől (azoktól) mentsen meg minket az Isten!
Néhány tippel megkínáltalak tehát, kedves olvasó, a többit találd ki magad! Ha pedig nem kívánsz aktívan ezezni-azozni, elég, ha naponta felütöd valamelyik napilapunkat, bekapcsolod a rádiót, nézed a tévé műsorát. Ha még erre sem vagy kapható, meglásd, másról sem beszélnek a mozgólépcsőn vagy sorban állás közben. Ebbe (abba) a sorba azonban talán mégse kellene beállnunk. (1994. 4.)
Utolsó kommentek