Mickey webnaplója

Alighanem közismert, hogy a latin kánikula kis kutya értelmű, és a csillagzatok elnevezésével függ össze, oda visszavezethető fogalom. 
Mindegy is. 
Most magyaráznom kell a bizonyítványomat. 
Másfél évtizede egy szívgyógyász azt tanácsolta, hogy szerezzek egy kutyát, az majd levisz naponta sétálni. Esetleg többször is. 
Nem így történt. 
Racionális agyamban az fogamzódott meg, hogy kutyát tartani panelben nem az én formám, a kutya állandó kiadással jár, oltatni kell, eszik, ürítkezik, beteg lesz, helyet kell szorítani neki stb.
Inkább egy kamerát viszek magammal, és azzal sétálgatok naponta, kedvemre fotózgatva. 
Mivel a három napra ígért hőségriadó másfél hétig tartott, és ebben a pillanatban is tart, fittyet hányva lefújásának, behúzódtam a szobáink félhomályába, és úgy küszködöm folyamatosan a meleg ellen, ahogy körülményeim megengedik. 
Félárbocra engedett redőny alól figyelem, hogy a kutyalegeltetők hol öten, hol tízen-tizenöten jönnek össze a réten, no, nem saját ebüket sétáltatni, hanem traccsolni, miközben Fifi ugrabugrál, Bundás meg Pötyivel ismerkedik, a többiek kergetőznek. Mégis a kardiológus figyelmeztetését idézik fel bennem: Vegyél egy kutyát, az majd levisz sétálni! 
Felvetődhet mentségemre, hogy a közmédia óva inti az idős, keringési rendellenességgel birkózókat attól, hogy kihívják maguk ellen a szélsőségesen meleg időjárás haragját. 
Jelentem: Megfogadtam tanácsukat, és egy másodpercet sem tartózkodom fölöslegesen a flaszteren, és egy centit se teszek meg rajta fölöslegesen, mert én „nem vagyok szívbajos”. 
Kérem szépen, én valamennyire a kockázatnak kitett korosztály tagja és a keringési problémákkal küszködők fajtáját képviselem.  
Egyelőre tehát lépés stopot tartok érvényben magamra vonatkozóan. 
A lakáson belül rovom a köröket, a frigó és a tusoló között. 

Fotós a görbetükör előtt