Mickey webnaplója

Hasalok az ágyon. Megfelelő szellemi erőfeszítések nyomán sikerül befejezni a Fülesbagoly rejtvényeket.
Egy régi élményem tolakodik elő.
Ülök a HÉV-en, velem szemben egy pasi sudokut fejt. Írja elég jó tempóban a számokat, néha radíroz, majd új számjegyekkel kísérletezik. Néhány perc alatt kész az ábra, minden a helyén van. A pasi egy mozdulattal összegyűri a lapot, bele a táskájába, ahonnan új, kitöltetlen papírt húz elő, és kezdődik az egész elölről.
Olyan is ez, mint a hadiipar termelése. Elkészítik a robbanótölteteket, alig várják, hogy kilőjék őket, hogy újabbakat gyárthassanak. 
De nem akartam ilyen messzire menni. Ma – két nappal a nyaralás vége előtt – sikerült minden kockát kitölteni a megfelelő betűkkel. Fél perc múlva a szelektív zacskóban találta magát az újság. Kit érdekel a favicc poénja, kit a golyóstollal összevissza firkált sok négyzetrács. Kit érdekel, hogy néhány meghatározás olyan slampos, hogy ember legyen a talpán, aki helyes megoldást talál rá. Kit érdekel az a sok marhaság, ami mesterséges csőlátásra bírja a rejtvényfejtőt, ott tartva a figyelmét a világ legjelentéktelenebb valóságelemein, a legérdektelenebb szamárságokon.
Mentségemre szolgálhat, hogy reggel megjártuk (eddig minden reggel) a bevásárló központot, és alaposan feltarisznyázva tértünk meg. A görögdinnyén kívül hat zabostarisznyányi élelemmel. Mentségemre szolgálhat az is, hogy öt percig Flórával a nyakamban keringéltem. Majd pedig Tücsitől érdeklődtem meg (miután felaprította a két kiló általa megnyúzott krumplit), hogy mit segíthetnék neki. Ő lakonikusan csak ennyit felelt: semmit.
A szemem sarkából figyeltem, hogyan készül az ebéd. És elért egy olyan pontra, ahol leleményességemet fitogtathattam volna. Nincs kloffoló – így Tücsi. De van kisbalta – mondtam én. Nem volt szerencsém. Ötletemet azzal hárította, hogy rozsdás a balta. 
Végül is megoldotta valahogy a hússzeletek kilapítását, de akkor már nem figyeltem rá. Hogy is tehettem volna a 35 fokos melegben. Kint írok a verandán. Lassan haladok, de nem hajt a tatár. Utálom a laptopot, mert hosszú szövegeket kell törölnöm, amikor észrevétlenül nagybetűsre váltok. Az én gépemről otthon a caps lock billentyűt már régen kipattintottam bicskával. Ezen megvan az átkozott.
Fejem fölött szigetelt tető. Oldalt általunk kifeszített sűrű vászon. A nap közvetlenül nem ér sehonnan, tarkómon mégis forró a hajam. 
Most várjuk, hogy kész legyen a kaja, utána le a strandra, ott már csak arra kell várni, hogy a nap árnyékot vonjon a víz egy darabkájára, különben nem lehet sokáig elviselni a felülről-alulról érkező sugarakat. 
Mivel már csak jó két nap van hátra, kánikulában megyünk haza, akik még itt maradtunk. Éváék a 20 fokos Jurába, mi a 34 fokos Bp-re.
Irigyelem őket.