Ha egy norvég, egy orosz, egy angol és egy amerikai profi zenész vonósnégyest alkot, szép harmóniában együttműködve felülmúlja önmagát, amikor közös hangicsálásuk folytán megszólal egy klasszikus vonósnégyes. Közös nyelvük a zene, s mind értik üzenetét, maguk és közönségük pedig örömöt és szépséget talál zenélésükben.
Ha egy dél-koreai, egy észak-koreai, egy japán és egy kínai menő jazz-muzsikus összeáll combóba, és előadja Louis Armstrong egyik ismert számát, mindenki el lesz ragadtatva tőle, a zenészekkel együtt, akik kezet nyújtva, udvariasan egymásra fognak mutogatni, kifejezve, hogy ő volt a jobb, az ő érdeme és az értő közönségé is.
Ha egy lakatlan szigetet körbevevő tenger mélyén gazdag olajlelőhelyre bukkannak a kutatók, azonnal kizárólagos jogot formál a kitermelésére Norvégia, Oroszország, USA, Kanada, Anglia…
Ha a Japán és Ázsia közötti lakatlan szigetet körülnyaldosó tenger mélyén gazdag olajmezőt tárnak fel a kutatók, azonnal kizárólagos jogot formál a terültre Japán, a két Korea, Kína és talán Vietnam is.
Miért ez a féktelen mohóság?
Nemde csak egy Földünk van minden népek használatára?
Elképzelem a harmonikus megoldást. Leülnek a környező államok képviselői, megállapítják, hogy jelenleg mennyi olajat dolgoz fel az iparuk, ezt a mennyiséget súlyozzák az illető ország népességi adatával, és elég közel kerülnek ahhoz, hogy megállapodjanak: közösen fogják kitermelni és értékesíteni az olajat, elsősorban feldolgozóiparuk részére fognak szállítani, és saját népeik részére állítanak elő benzint stb. A feleslegeset adják el idegeneknek.
Ötletemért cserébe azt kérem, hogy maradjanak békében az olajleletektől mindmáig vérszemet kapó nemzetek, és örüljenek, hogy arányosan részesedhetnek a föld méhének kincseiből.
Más, de mégse.
Azt tanultam az iskolában, hogy a föld méhének a kincsei, magyarul valamennyi bányatermék állami monopólium részét képezi. A só, a vasérc, uram bocsá arany, stb.
Én a stb-hez veszem az ország vízvagyonát is, és meglepődve értesülök olykor-olykor, hogy valaki megvesz egy telket forrással, feltörő ásványvízzel, kúttal, hévvízzel.
Költői kérdésem:
Miért engedi meg az állam, hogy alapvető kincsei profitérdekeket szolgáljanak és ne a közjót, avagy ha igen, csak közvetve, a sáp lehúzását követően.
2012.08.23. 10:26 emmausz
A művészet és a gazdaság
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr915169832
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek