Mickey webnaplója

Rendhagyó vasárnapunk támadt.
Négy fiúnk-korú férj elhatározta, hogy ma megnyaggat egy négyes túrakenut.
A feleségeket hozzánk delegálták.
Kb. nyolc órakor elindultak a fiúk csónakház irányába, Leányfalu környékéről visszaszóltak (ugye a mobilok korában élünk), hogy este hat felé kívánnak megérkezni.
Most félhat, megint „idecsörögtek”: indulnak sörözni.
Eszerint befejezték a gályázást.
Mindezt a hölgyektől lehet tudni, akik éppen hazafelé készülődnek. Jót tereferéltek, egymás között megbeszélve a fiatalasszonyokat érdeklő kérdéseket.
Kis Julcsi hangicsált Leventének.
Alakul a kapcsolat.
Már kézfogó is volt.
Saját szememmel láttam, amikor közelítettek egymáshoz a járókában. Levi megfogta amannak a karját, és próbálta megmarkolni. Julcsikán sárga szoknyácska volt és szép kis fejkendő, mint akinek bekötötték a fejét. (Szó szerint ez történt.) A többit majd később meglátjuk.
A feleségek délben kellő mennyiségű pizzát rendeltek, majd délután elsétáltak a Duna-partra a két kicsivel. Julcsika szereti a hordozókendőt, Levi pedig inkább a babakocsi hintóból nézeget.
A lépcsőházban ugyan nem hintóként viselkedik a kocsija, hanem minimum hordszékként, még inkább gyaloghintóhoz hasonlít.  
Mi meg itthon folytattuk megszokott tevékenységeinket. Reggelire megettem egy fél tábla lejárt szavatosságú csokit, délben megfőztem az utolsó lejárt szavatosságú stoki-levest. Inkább sárgaborsó-főzelék lett belőle az előírt vízmennyiség adagolása mellett (jobb a sárgaborsóból készült). Nem tudom, mivel érdemes hamisítani, de az is lehet, hogy csak az ízesítése tér el a nálunk megszokottól. Mindenesetre élek, és nem is nézek ki rosszul. A Móra-könyvet befejeztem. Meglepő módon tekergeti-kuszálja az eseményszálakat a kötet (Négy apának egy leánya) végén.
Tegnap üzentem a kvíz-partnak, hogy elírtak egy megfejtést. Ma addig játszottam a kérdéssorokat, ameddig csak újból a szemem elé nem került ugyanaz a kérdéssor. Rájöttem, hogy nem is egy, hanem három hiba van az adható válaszlehetőségekben.  Mindhármat kijavították. Én meg igazából kijátszottam magamat.
Így telt ez a csendes-meleg-nyári-őszi nap.
A család mindenegyes tagjáért folytatott imát az irgalmasság órájában (15-16) nem hagytam abba ma sem.
Megtehetem, van rá időm.
És sokan vagyunk, sokan vannak.