Szeptember 24., úgy látszik, a világegyházban továbbra is a Fogolykiváltó Boldogasszony emléknapja. Nálunk is az volt, 1946-ban, amikor születtem. Ma nem őt, hanem Szent Gellértet ünnepli – méltán – az egyház Magyarországban.
A fogolykiváltás javaslata Szűz Máriától származik, mégpedig az 1200-as évekből. A keresztes hadjáratok vezetése helyett ajánlotta, hogy a mórok fogságából váltsák ki az erre vállalkozó szerzetesek a keresztényeket. A kiváltás, megváltás többnyire pénzzel történt, de nem ritkán a szerzetesek ültek a gályapadra a kiváltottak helyett. Kemény dolog volt ez.(A fogolykiváltás gyakorlata a rabszolgasorsból mind a mai napig nem szűnt meg, még ha nem is szerzetesrend kebelén belül. Nálunk a kalapos király oszlatta fel a rendet, akik pl. Kiscellen éltek kolostorban, és mezőgazdálkodtak. Annak hasznait fordították a kiváltás céljaira.)
De ha belegondolunk: Szent Gellért is fogolykiváltással foglalkozott. Speciel elődeinket próbálta meg nagy-nagy türelemmel szeretettel és belátással a krisztuskövetésre rábírni. Ez is egyfajta kiváltás, kiemelés a pogányság értékrendjéből, és valami nagyobb karizma megmutatása: a Pál által emlegetett szereteté (1Kor 13).
Ilyenkor himnuszt énekelünk a misén. Éppen a 300. dalt az énekeskönyvből, melynek első strófája így indul: „Felmutat égre Szent Gellért keresztje…”. Az egyház sajátsága, hogy himnuszdallamokra többféle szöveget húz rá, mikor minek jön el az ideje, alkalma.
A 301-es nóta szövege Kapisztrán Szent Jánosról emlékezik meg, dallama ugyanaz: „Drága hazám, te nagyok termőföldje…”
Ám egykor (mintegy ötven éve) a piaristákhoz járván Kalazanci Szent Józsefről énekeltünk ugyanerre a dallamra. Az meg így kezdődött: „Szentje és atyja kegyes iskoláknak…”
Visszatérve a magam dolgára, ezen a napon szabadultam fel embrióminőségemből, és sóhajtottam egy jó nagyot. Lélegezni azóta sem felejtettem el. Szívem is mondja a magáét több-kevesebb vegyszeres nógatásra.
Hálával tartozom Istennek, aki a lelket lelkedzett testembe, apámnak, amiért én lettem, anyámnak, akinek a testéből ezen a napon kiszakadtam. Nem állíthatom, hogy azonnal szentté lettem, de egy bő hét elteltével igen.  30-án kereszteltek. Attól kezdve évekig ártatlan voltam. Ma ezt nem állíthatom magamról, még ha nem is adom fel.
Ha kérded: mi mennyi, akkor rossz magyarsággal válaszolhatom: hat van hat.