Egy témát be kell dobnom mindjárt jókor reggel, egy témát, amellyel egy internetes hirdetés formájában találkoztam. „Vajon eléri-e az arany ára a 2000 dollárt 2012-ben? IGEN – NEM” – olvasom az okos kérdést a neten. (A gombok megnyomásával lehet erősíteni az egyik vagy a másik oldal szavazatait.) Persze válaszom az, hogy nem tudom, sőt nem is érdekel, de gyanítom, hogy az afrikai aranybányászok bére változatlanul 1dollár/nap, akik 1200m-es mélységből kaparásszák össze a nemesfémet hatalmas hőségben. Ez sokkal inkább foglalkoztat. Soha nem szeretnék aranytárgyat birtokolni. Nincs ugyanis ínyemre ez a végtelen aránytalanság, a kiszolgáltatottak és a kiszipolyozók között.
Mindenszentek idején
Másodszor fordul elő, hogy kommentemet törli a gép. A hiba nyilván bennem keresendő (vagy egyik  számítógép beállításán). Mindegy is. A poszt a halálról és az életről szólt. (Melyik poszt nem ezekről szól?)
Válaszomat Madách-idézettel kezdtem:  – Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!  mondatja Ádámmal  a szerző (Az ember tr., XV.).
Igen.
A vég felfoghatatlan, és az emberi fehérje lebomlásának a valósága nem igazán utal a folytatásra . De bezzeg a frissen támadt élet. Gyönyörű kezdeményeivel, ígéretes mivoltával, bontakozó értelmességével, igen gyors tempójú fejlődésével hamar levesz a lábunkról. Azonnal átlátjuk értelmét, valósuló szépségét.
Nagyon „életszerű”. J
Ha mégis érteni akarom az élet túlsó végét, nem érdemes immanens oldalról közelíteni hozzá.  A túlvilág felől jó rátekinteni. Csakúgy, ahogyan az anya testében bontakozó életet kívülről érzékeljük, örömmel várjuk érkezését, körbevesszük szeretetünkkel, törődésünkkel, figyelmünkkel és érdeklődésünkkel, ugyanezen analógiára kell(ene) a holtak beérkezésére gondolnunk. Akikre a korábban elhunytak érdeklődő szeretete vár, akiket élők fogadnak be egy olyan dimenziósorban, amely dimenziók számunkra elképzelhetetlenek. Embriókorunkban se tudtuk, hogy milyen lesz az e világi lét.
Ha hisszük, ha nem, kiteljesedés vár ránk, vagy ha úgy jobban tetszik, sorsunk beteljesedése.   
Isten irgalmas szeretetéből következik ez.
Mivel pedig kommentként nem sikerült elsütnöm, marad az, hogy posztommá lett.