Van néhány szoliter játék, amelyet elég kitartóan űzök. Az egyik a tripeaks nevű. Egyfajta pasziánsz. A kirakósdi elvileg tétre megy. A tét attól az, hogy nem pontot szerzek a játék során, hanem dollárt nyerek vagy veszítek. A játékon beállítható, hogy számolja a játék állását, mely 23 lépésből áll. (Ennyi húzásból kell kihoznom a maximumot.) Számolja a nyert vagy vesztett összeget, számolja a lejátszott játékok számát. Így jól megismertem saját képességemet. Átlagban egy meccsen 10-11 dollárt nyertem. Ma ez nem így van. Ha azt kérdezed, ostobább lettem-e, a leghatározottabban tiltakozom. (Azt ismerem el csupán, hogy játékkal tölteni az időm egy részét, az ostobaság lehet. Ámbátor…) Tehát formám a régi, mégsem sikerül játékonként átlagban csak egy-két dollárt besöpörni. Azt képzelem el, hogy a játék úgy van megszerkesztve, hogy egyre nehezebbé váljon a nyerés?!
A másik játék azért szoliter, mert nem többedmagammal oldom meg a keresztrejtvényeket, hanem egyedül. Régóta az Olaszmódra c. rejtvényekkel bajlódom.
Közbevetés.
A mozi (h)őskorából származik az a felismerés, hogy a mozi a világ legjobb bulija. Még azt se tudod, hogy mit fogsz látni, de már leperkáltad érte a beugrót. Nem hallottam róla, hogy a világon bárki visszakapta volna a mozijegye árát azzal az indoklással, hogy nem tetszett neki a film. Aki megállapította, hogy mekkora buli a film, nem sokat tévedett. De ha ugyanezt mondta volna a keresztrejtvényekről, akkor se tévedett volna sokat.
Hogy miért?
Megveszem a lapot. Fizetek érte néhány száz forintot, azután elkezdem a fejtést. Nagyon sokáig nem is volt ezzel semmi bajom. Adva a meghatározás, keresem a szinonimát, a hasonló szót, azt, amely alkalmas arra, hogy létrejöjjön egy vertikálisan és horizontálisan értelmes kitöltőcske. Majd a jól végzett szellemi teljesítmény örömével a lelkemben megpihenek, és megelégedetten nyújtózom egyet: íme, agyam nem tompult el, felismerem a lehetséges összefüggéseket.
Ámde.
Az a hír járja, hogy a keresztrejtvény-gyárosok számítógépes programot eszkábáltak össze, s a rácsos ábra meghatározásait pillanatok alatt legyártja a gép. Lehet, hogy nem igaz ez a feltételezés (bár miért is ne, és utóbbi esetben vajon tisztességes-e a rejtvénykészítésért járó honort ugyanúgy bekasszírozni, mintha szellemi fáradozással járt volna összeállítása). Miért gondolom a gépi készítést? Azért, mert egyre több századrangú szamárságot kellene tudnom ahhoz, hogy egy rejtvényt megoldjak. A fejem viszont nem erre kultúráltatott. Nézzünk néhányat kapásból az újabb anyagok között:
Spanyol város Leon közelében, Almati régebbi neve, cseh történeti festő, francia könyvillusztrátor, a milanói Meazza stadion neve 1990 előtt, angol etnológus, akkád istennő. Amikor ezekből keresztben és hosszában több összejön, akkor kezdek kételkedni benne, hogy vajon normális vagyok-e? Normális vagyok-e, amikor nem tudom a helyes választ, olykor még meglévő betűk segítségével se? Normális vagyok-e, amiért olyasmin töröm a fejem, amit, ha tudnék, akkor se volna jó eme tudásom semmire se.   
És most jön az igazi kérdés? Normális vagyok-e, amikor a megfejtés igényével szembesülök egy rejtvénnyel, melynek meghatározásait folyamatosan adják, még annyi segítséget sem adva, hogy megadnák: innen kezdve már a függőleges meghatározások jönnek.  Normális vagyok-e, amikor egy rejtvényábra elé ülök, és ezt olvasom: a vízszintes és a függőleges meghatározásokat megkeverve közöljük.
Amennyire gyerekkorom meséjére visszaemlékezem, Hamupipőkének rosszindulatú mostohája a lányka ellehetetlenítése céljából adta feladatául, hogy különféle magokat válogasson fajtánként külön kupacokba. Tudta, hogy a kásaheggyel aligha lehet rövid időn belül megbirkózni.
De, kedves feleim az Úrban! Ezért a rejtvényújságért – mint említettem volt – pénzt fizettem. Normális vagyok-e tehát, ha azért fizetek, hogy büntessen meg a lapgazda egy kásahegynyi értelmetlenséggel?  És mit gondoljak arról a rejtvényszerkesztőről, aki feltehetőleg hülyének néz engem, és józanésszel elképzeli, hogy majd rendet teremtek az általa mesterségesen teremtett zagyvaságban.
Azt hiszem, nem veszek több keresztrejtvénylapot.