Mickey webnaplója

Február 1.
Megint temetés.
Ezúttal vidéken.
A szívünkhöz közel álló egykori szomszédot, Judit asszonyt temeti Balás püspök. Judit 61 volt. Requiescat in pace!
Első péntek van.
Az ígéret szerint nem hal meg a szentségek nélkül, aki kilenc hónapon át veszi első péntekeken az Eucharisztiát. Mivel naponta megadatott misére járnom és venni az Eucharisztiát, valahogy ellaposodott bennem ez az ígéret. Mi lesz azokkal, akik naponta veszik az Úr testét? Remélem, nem méltatlanul.
Késő este érkezett a Rome reports nyersfordítása. Háromórányi munkával megszerkesztettem, majd reggel átolvastam az anyagot. Amit kellett, megváltoztattam, majd útjára indítottam emailben.
Délután pedig vettem a fáradságot, hogy megnézzem a múlt heti adást, mely az én szövegszelídítésemmel készült. Nem pusztán a kíváncsiság ültet ilyenkor a képernyő elé. Visszahallgatva utólag rájövök, lehetett volna oldottabb egy-egy kifejezés, mondat.
De ahogy szoktam emlegetni: Nem tökéletes ez a világ. Az én feladatom, hogy elfogadható színvonalúra faragjam a kapott anyagot. Legyen közérthető, magyaros szófordulatokkal meghintve.
Délután belenéztem a zsolozsmás képernyőbe. (Könyvet nem mondhatok, mert hiszen ez egy lapos monitor itt előttem). Sok kedves, olykor kemény megfogalmazással szembesültem (pl. Mózes halálának a leírása).
Egy zsoltársor különösen is „belőlem szólt”: „Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt.” Valamennyire sikerül, de nyilván csak valamennyire. Azt szeretném, ha megsokszorozódna a pozitív hatása mindazoknak a talentumoknak, amelyeket kaptam.
Persze ez nem csak az én asztalom, hanem kegyelem dolga.
De ha már sokszorozódás, akkor jöjjön a gyönyörű – azt hiszem prózában írt – Weöres-idézet:
„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. 
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”