Mickey webnaplója

Szelektáljunk? Mikor?
A kérdés attól érdekes, mert úgy vélem, fogyasztói társadalmunk minden tagja annyi kacattal veszi körbe magát, hogy maga se tudja már, mi mindene van. Nincs ideje, hogy az értékes, hosszú időre szóló tárgyait elkülönítse az efemerektől, nincs ideje még arra se, hogy napjában megszabaduljon mindazoktól a vacakoktól, amelyek előbb-utóbb kiszorítják saját otthonából. Rövidebbre fogva: nincs ideje szelektálni.  Megtart egy tíz éves röntgenleletet, de nincs végrendelete. Megtart ezer képeslapot, de nem is olyan egyszerű az örökösöknek kitalálni, hogy közművekkel, pénzintézetekkel szemben hol tart követeléseivel, tartozásaival. (További szemléletes részletekkel szolgálhat Karinthy F. Zsebeim c. krokija.)
Ezért az eredmény kimenetelének a kétségességével fog hozzá a halandó, hogy valamiféle rendet vágjon az örökölt holmik között, s fajtánként válogassa szét a megőrzendőt az eldobandótól (Lásd: Hamupipőke). A munkát nem lehet megspórolni, mert bármelyik kabát bármelyik zsebében ott lehet az üzenet, az érték, az utalás egy nyomra, melyen el lehet indulni lényeges valami megtalálásának az esélyével.
Az elhunytat persze minden esetben fel kell mentenem bármiféle kritika alól. Egy közérzetében elbizonytalanodó, testében valamennyire hanyatló embertől igazán nem várható el, hogy nekiugorjék a kásahegynek. Egyébként is nehezen látható be: mit kell kiselejtezni, mit pedig megőrizni. Hányszor fordult elő életemben, hogy az évtizedig kerülgetett alkatrészt végre valahára kivágtam lomtalanításkor. Két nap múlva szükség lett volna rá.
Ha még kételyed támadna igazam felől, konkrét bizonyítékkal szolgálhatok.  Ugye nekem baj van a fülemmel. A felhangok elbizonytalanítanak afelől, hogy milyen magasságú hangot hallok. Ehhez képest reménytelen, hogy én, aki valaha évtizedeken át kórusban énekeltem, valaha újra ezt tegyem.  A kottákat mégis őrizgetem. Nos, egy negyed órával ezelőtt Kati érdeklődött, hogy hogyan találhat rá a Fehér gyolcs c. spirituálé hanganyagára a neten. Odaléptem a kottákat őrző „Adriá”-hoz, előkaptam a kívánt kottát, beírtuk a gugliba a kottán szereplő angol címet. Azonnal két találatot dobott ki a youtube.
Tehát nem is olyan egyszerű a tárgyak szelektálása. A legtöbb, amit érdemes megtenni: fajtánként rendezni az iratokat, tárgyakat. Ez megkönnyíti a válogatást, keresgélést.
Igazamat alátámasztja még Örkény István is, aki egypercesében arról mesél, hogy szelektálhatok, ameddig akarok, számos felesleges tárgy marad utánam. Idézem (tudom, egyszer már megtettem):
Címe: Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy limlommal tele ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre dobni, és az utánam jövőnek se lesz.
A téma kifejtése:
Túlélsz, pöcök.