Mickey webnaplója

A böjti időszaknak nagyjából a közepe, örömvasárnap van. Meglehetősen eseménydús nap. Reggel mise előtt egy órával korábban érkezünk Tücsivel, mert agapé lesz. Mi készítjük Klárikával hármasban. Összeszokott mozdulatokkal haladunk a munkával: Kenyerek kenése, terem átrendezése, teafőzés doszt. Három embernek szűk egy órai munka. Misén hatalmas parabola a tékozló fiúról. Utána valóban találkozás a többi hívekkel, némi harapni- és innivalóval. A „desszert” felolvasása rám vár. Az egykori egyetemista, Niels Bohr fizikavizsgai poénjait választottam ez alkalomra. A vizsgakérdés: Egy barométer segítségével hogyan határozom meg egy adott felhőkarcoló magasságát. Bohr azt ajánlja, vegyek egy hosszú madzagot, eresszem alá a barométerrel. A madzag és a barométer együttes hossza kiadja a kért adatot. Mond még vagy ötfélét, egyre tudományosabb megközelítésűeket. Mert ugye a nyomás felfelé haladva csökken. De a csattanót a végére tartogatja: Kopogtassunk be a portáshoz, és helyezzük kilátásba neki, hogy amennyiben megmondja, hogy a felhőkarcoló milyen magas, kap egy szép barométert.
Nos, a felolvasásnak sikere volt, bár szerintem közismert a sztori. Nekem az volt benne a buli, hogy rekedtségem ellenére végig tudtam olvasni a szöveget.
Itthon siettünk az ebéddel, mert délre bejelentkeztek azok a szakemberek, akik a nyílászárók szigetelését végzik. Két órás késéssel be is futottak. Tartottam tőle, hogy zörgéssel jár a kopott öntőfém-alkatrészek cseréje, de nem így történt. Szépen, gyorsan dolgoztak. Sajnáltam, amiért éppen vasárnapon szalajtották őket ide. Megkínáltam őket jófajta almalével. Elfogadták, meg a kialkudott összeget is némi rátartással.
Közben fiunk felhívott új lakásukból, ahol a konnektorokat cseréli, hogy melyik a föld és melyik a nulla egy háromdrótos konnektornál. Mondom neki: várj, majd a google. Hogy ti is tudjátok eztán, ide írom: „Elvileg a fekete színű a fázis, a kék színű a nulla és a zöld-sárga a védőföld.” Náluk nem így, mert korábban piros volt a föld. S csakugyan. Még elmondta, hogy másfél órát sétált Levivel, hintáztak a váratlan 17 fokos melegben, miközben Elvira az új lakásban takarított Mica festése útán. Én pedig itt ülök a számítógép mellett, a monitor mögött, s megverem a szokott játékban a masinát. Közben pedig egész füllel rátapadok a Mária Rádióra, mert az általam nagyon kedvelt Varga Laci (sógor) beszél a vallásosok gőgjéről, és annak oldásáról, majd gyönyörű és okos gondolatokat kapok Avilai Szent Teréz jelenéseiből (aki rákérdez: mi a biztosítéka annak, hogy Istennel találkozott, és nem a kísértővel. A válasz: az a biztos jel, hogy növekszik általa az Isten iránti szeretete. Ez csak Tőle jöhet.); utána pedig egy szerzetes beszél arról, hogy a rádió támogatói örüljenek neki, és vegyék kitüntetésnek, hogy adományaikat elfogadja az Úr, meghívva őket országának építésére. Mint kifejti, az övé az építés, mi csak felfogadott szolgák vagyunk, akik részesei, előmozdítói lehetünk az Ő tevékenységének. Örüljünk neki, hogy ez így van.
Hát örülünk neki.
Egyáltalán örülünk mindennek és mindenkinek.
Pl. annak, hogy az új szigetelés után a lakás lecsendesedett. A szokásosnál jobban.
Alig hallatszik az utca nesze.