Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2013.03.15. 16:27 emmausz

In illo tempore/egy alkalommal

P. Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök jóvoltából tarka kép alakulhat ki az emberben az új, puritán, mérsékelt és konzervatív értékeket felmutató olasz származású argentin pápáról. Engem itt és most mégis egy kifejezése, az „inkulturálás”, a nemzetek kultúrájába való belegyökereztetés jelentősége ragadott meg. A vele készült interjúban kifejti a tartományfőnök, hogy az inkulturálás ránk is vonatkozik. 
Biz ez nagyon is így van. 
Kis ország vagyunk, nagyon sajátos és különös nyelvvel, ősi kultúrával, melynek lenyomatai a még élő népszokásokban és a nyelvben, népdalokban egyaránt tetten érhetők. A képzett szakemberek törődésével, odafigyelésével számos olyan változtatást hozhatnánk a magyar teológiába, magyar vallási gyakorlatokba, liturgikus nyelvi fordulatokba, melyeket egy értékelő szak zsűri alkalmanként tárgyalna, hogy a szükséges módosítások ügyében döntést hozzon. 
Még mielőtt valami hatalmas változtatásrendszerre gondolna valaki, mely fenekestül felforgatná megszokott valóságunkat, két egyszerű példával világítom meg, mikre gondolhatunk. 
1. Senkinek se okozna lelki törést, ha a „Könyörögjünk!” felszólítást a miséken felváltaná az „Imádkozzunk!” szófordulat. Egyszerűen azért, mert könyörögni a nagy bűnösnek kell irgalomért, és ezáltal szűkebb értelmű szó, mint az „Imádkozzunk”. Másfelől – ha valaki megfigyeli a felszólítást követő szövegek tartalmát – valójában és általában nem könyörgést, hanem valamiféle kérést fogalmaznak meg ezek az imaszövegek a jóságos Istennek címezve. Tehát rövid imádságok.
2. In illo tempore tükörfordítása: „Abban az időben”. Ez igaz, de a magyar ezt másképpen mondja. Egyszer, egy alkalommal… Gondoljunk a népmesékre, az anekdotákra, történetekre. Legtöbbjük így kezdődik: Egy alkalommal Mátyás király; Egyszer volt egy szegény ember; Egyszer egy királyfi, mit gondolt magában… Nem sorolom a példákat tovább. Most fordítsuk meg a mesekezdést: Abban az időben Mátyás király, Abban az időben élt egy szegény ember, Abban az időben egy királyfi, mit gondolt magában. Nem megy. Érezzük, hogy itt valamit keresztülpréseltünk, ami alig marad a megértés határán belül, ahelyett hogy magától értetődő, szokott formájú kezdést kínálna.
A perikópák között is csúcs a következő: Abban az időben Jézus továbbment. Nem tudjuk meg a mondatból, hogy mikor volt az az idő, és hol volt korábban, ahonnan továbbment. 
Mennyivel inkább megfelelne az inkulturált mivoltnak, mennyivel magyarabban szólna egy ilyen perikópa kezdés: „Egy alkalommal Jézus szombaton a vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették.” 
Ma ez így hangzik: „Abban az időben Jézus szombaton vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették.”
Hát nem és nem. Idegen a fülünknek, miközben nem tesz a történethez semmit, csak elvesz belőle, és az idegen szófordulat miatt hitelrontó. 
S ha belegondolunk, csaknem naponta így kezdődnek az evangéliumi szakaszok… 
Lehetne másképpen is. Szerintem elkelne a változtatás.
* * *
Deskénél olvasom: 17h. hírek: 12 ezer embert mentettek eddig ki az utakról. És még vannak, ahogy mondják, háromszázan. Kívánom nekik az épségben való hazatérést. És azt, hogy máskor legyenek körültekintőbbek, mert az időjárás 
mostanában kiszámíthatatlanabb , mint az időjárás.

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr485136323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása