Mickey webnaplója

– Minden rosszban van valami jó – a bűnt kivéve. Itt van pl. a freeblog.hu, mely egy hónapja döglődik. A naponta írt posztjaim közül a március 13-án írt jelent meg utoljára, melynek Próféta voltam, szívem! a címe. Ezt a posztot gyakorta látom viszont a Vélemények rovat kiemelt írásaként. Örülök neki, hogy ez a posztom nem porosodik az idő múlásával, mert csakugyan jobb sorsot érdemel: ti. 2001-ben körvonalaztam azt a pápát, aki Ferenc néven megválasztatott 12 évvel írásom megjelenése után. Az elakadt freeblog pedig csaknem folyamatosan reklámozza. Onnan tudom, hogy naponta megnézem a kezdőlapot. No, nem ezért, hanem, mert amennyiben mégis megjavulna a weblap, egy utolsó bejegyzésben megírnám, hogy elköltöztem tőlük a blog.hu weboldalra, ahol is olvashatók továbbra is régi és új posztjaim.
– Egy könyvet korrigáltam, nyelvezete miatt, hogy ne mondjam, átírtam, muszáj volt belenyúlnom a szövegbe. Az olvasók érdekében. Két dologgal azonban nem tudtam mit kezdeni. Az egyik, hogy egy helyen a rózsafüzér imádkozását javasolja egészségmegőrző torna közben vagy annak az ütemére. Nem gondolom, hogy a kettő összepasszol. Bár mondják, hogy cigarettázás közben szabad imádkozni, imádkozás közben viszont nem illik rágyújtani. A másik, hogy a magyarság érdemeit néhányszor kiemeli. Ez nem baj, hiszen magyar szerző könyve ez. De ha le akarná fordíttatni valamelyik világnyelvre, a más nációkhoz tartozó olvasók meglepődnének ezeken a kitételeken. Miért éppen a magyarok, s ha igen, a nem magyarok mihez kezdjenek?
– A harmadik felvetésével messze egyet kell értenem. A böjt egész emberségemet irányításom alá helyezi. Jól is van ez így, csak éppen egy tízdekás csokoládét aprítottam magamba korrigálás közben, merthogy a nálunk lakó fiatalok semmiféle tejeset nem fogyasztanak, a picike se, Tücsi pedig mindenféle cukortól óvakodik. Nem ragaszkodom magam se nagyon a mértéktelen édességfogyasztáshoz, de Zsuzsa lányom se szereti, ha csokit viszünk gyermekeinek. Megárt nekik a sok édesség – mondja. Így – kissé szemforgató módon – „feláldozom” magamat, és bedobom a nálunk vesztegelő édességeket. Tegnap Zsuval beszélgettem erről, aki nagyon helyesen felhívta figyelmemet arra, hogy az agapén megjelenő gyerekek biztosan örülnének egy falat csokinak. Sajnos igaza van.
– Van egy prima primissima-díjas orvos, Csókay doktor a neve, újításairól és tanúságtételeiről híres valaki. Szinte minden előadásában előkerülnek imádság közben eszébe ötlő újítások. Az egyik ilyen a 0,6 mm hosszúságú! tűvel végzett agyérsebészi munkája. Mikroszkópon irányítja az öltések mikéntjét. Nekem öregapám módszere ugrott be, aki a biciklibelsőket szétvágta, ha az összeragasztásuknál lyukadtak ki, és újra körberagasztotta a két véget. Az egyik gumirészt egy méretes hengerrel belapította, hogy a palástja mentén a gumi rásimuljon. A másik gumit körben kesztyűujjszerűen visszahajtotta, és bekente ragasztóval. Majd a félhengerré nyomott részt bedugta a másikba, a fahengert kihúzta, és a ragasztós gumirészeket egymásba illesztette úgy, hogy a kesztyűujjszerű visszahajtást rálapolta a másik gumidarabra. Vajon el lehetne-e játszani ezt az erekkel is egy erre alkalmas ragasztóval? Persze mindössze 5-7 perc áll a mikrosebész rendelkezésére. Vagy e sérült részeket egy mikro spirállal lehetne összekötni, melyet beletolnának az elszakadt pici átmérőjű érrészekbe. S az összekötés után egy mozdulattal kimerevítenék a spirált, hogy az érfalakat a megfelelő méretűre tágítsák.  
A másik általa bevezetett újítás az „éralagút” készítése, mely a koponyacsontok közül kitüremkedni kívánó agyrészeket kordában tartja, és elég jó hatásfokkal teszi ezt. Talán volna egy másik lehetőség is: egy túlnyomásos keszon. Egy ilyen, átlátszó műanyagból készített keszon ellensúlyozná a belső nyomást, mely ki akarja lökni az agyvelőt. El lehetne látni a keszont robotkarokkal, melyeket kívülről irányítva a szükséges beavatkozás elvégezhető volna.
Aki tudja, adja át ötleteimet a neves orvosak. Hátha kezdhet velük valamit. Ezekért az újításaimért nem kérek százalékot.