Mickey webnaplója

Mondtam, hogy dolgozószobám átmenetileg a fiúk szobája lesz. S lőn. Ezzel elárultam, hogy hála Istennek minden baj nélkül, jó tempóban megérkeztek a franciák reggel.  A szülők és a négy gyerek. Kb. fél hétkor értek ide, ez azt jelenti, hogy 11 és fél órát töltöttek úton. A távolságot tekintve ez rekord jó időnek számít. 
Megérkezésük kb. 11 óráig tartott.
Ennyi időbe telt, mire felcuccoltunk,
elhelyezkedtek,
elmesélték, mit hoztak, s mit felejtettek otthon,
mi pedig átadtuk a lakás két szobáját és szerény ajándékunkat.
A kölcsönös örömködés után az egész éjszaka vezető Francois lehúzott egy sört, tusolt s lefeküdt aludni. Mi pedig megkerestünk egy játszóteret.
Micáék rezidenciájának megtekintése után hazajöttünk bekapni a paradicsomlevest és a palacsintákat.
Ejtőztünk. A három nagyobb gyerek három laptop elé ült. Gondolom, játszottak, gondolom, otthon érezték magukat ettől egy kicsit.     
A középgenerációhoz tartozó nagyfiúk két, még működő laptopot próbálnak honosítani, hogy arzenálunk teljesebb legyen. Ugyanez vonatkozik a hozott mobilokra is.
 Ahogy látom, Nyugaton a technikai fejlődés újabb jelei mutatkoznak,
pl. a hangra engedelmeskedő számítógépek, a gyorsaság, a kezelhetőség, a felhasználóbarát mivolt továbbfejlesztése.
Délután még meglátogattuk a Máltai-játszóteret, a felnőttek maradéka pedig az üzletközpontot. Most vacsoráznak, én meg sebtében felraktam a házi albumba a képeket, s megírtam ezt a kurta beszámolót.
Szerda van. szúnyogirtás.
Megjelentek a légtérben a duplaszárnyú gépszúnyogok, hogy kiirtsák a bioszúnyogokat és ki tudja, még milyen hasznos és haszontalan állatkákat.
Nem vagyok biológus, hogy érdemben hozzászóljak a vegyszeres irtás témájához.