Van egy kis házam, ottan vagyok,
hol senki sem zavar,
van egy kis házam, ottan vagyok,
hol senki sincs velem…
Énekeli a hasonló szöveget tán Halász Judit.
Most az alig hihető bekövetkezett. Levusék otthon, Mica dolgozik, Éváék a Palatinuson, Tücsi hagyatéka ügyében tárgyal valahol, Zsuzsáék felénk úton, Katiék dolgoznak.
Tök egyedül vagyok, már nem tudom, hogy mióta először.
Írhatnék újat, érdekeset, biztatót, üdvöset, humorosat, rövidet, hosszút, egy valamire koncentrálót, sok mindennel foglalkozót, előremutatót, retrót, memoritert, reminiszcenciát, okosakat, verset, érdeklődőt, keresőt, lamentálót, s Isten tudja, hogy még mifélét, de nem teszem.
Miután befizettem az aktuális csekket, de még mielőtt megvettem volna a vajat, találtam egy Fülesbagoly rejtvényújságot a kioszkban. Kicsit meglepődtem, hogy öt Ft híján 300 forint az ára annak a szórakoztató vacakolásnak, melynek meghatározásai még közel állnak hozzám valamennyire. Pl. mindjárt a címlaprejtvényben megtaláltam az obligát feladványt: trombitahang - három betű. És írtam: TRA.
egy másiknak is nekikezdtem, de abbahagytam, hogy mai posztom is elkészüljön, mielőtt még tizenhárman leszünk.
Ma röviden megírom, hogy két napja este Éva a pici Flórát altatta, s fél füllel hallgatta, hogy férjével, François-val milyen mély beszélgetést folytatunk valamiféle keveréknyelven. A titok a következő.
1. kapaszkodó. Közös világnézeti értékeket képviselünk mind a ketten. Ez a hosszú ismeretség során már régóta tudott.
2. A nálam jóval fiatalabb vejem készségesen próbálkozik a magyar nyelvvel megismerkedni. Ez rólam nem mondható el. A készség még csak megvolna talán, de korom előrehaladtával az akarat és az emlékezetem tompul. Egyre kevésbé kívánok idegen nyelvet tanulni, de meg többet felejtek, mint amennyi új szó rám ragad. Marad a
3. megoldás. Elég sok latin-görög eredetű fogalmat ismerek. Nekem a sansz ugyanaz, mint az esély, a képzelet vagy a fantázia, az újdonság, mint a nóvum, az elégtétel, mint a satisfaction.
4. Ehhez jön még néhány általam is begyakorolt francia szó. Együtt és némi ügyeskedéssel elérhetem, hogy kölcsönösen értsük egymást.
5. A végére hagytam, ami talán a legfontosabb. meg akarjuk érteni egymást, és ehhez mindenféle rafinériát felhasználunk. S ha nagy ritkán elakad a társalgás egy kulcsszó meg nem értése miatt, akkor az asztalon heverő szótárak egyikét magunkhoz ragadjuk. François a francia–magyart, én a magyar–franciát. A zökkenés megszűnik, és mi tovább cseverészünk, mintha mi sem történt volna.
6. Mondják, hogy segít a szalonspicc is. Nem tudom. Az biztos, hogy többet mosolyognánk egymásra, és kölcsönösen oldaná a gátlásokat. Ezzel a módszerrel – bevallom férfiasan –nem igazán éltünk
eleddig.
2013.07.17. 13:41 emmausz
Ritka pillanatok egyike
3 komment
Címkék: homiliam
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr85411527
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek