Mickey webnaplója

Aki olvassa blogomat, tudja, hogy sétáltatni nem a kutyámat viszem magammal, hanem egy kb. kilós kamerát. Ma is ez történt. Kivitetem magam a csekkfeladás után busszal a Dunához, hogy rozoga testemet ma is megmozgassam. Ha valaki délután felnézett az égre, igazolhatja, hogy az év legszebb felhői párállottak villogtak, sötétellettek, világítottak az égen. És a Duna medencéjében nagy darabja látszik a firmamentumnak. Ráfogom a gépet a legszebb habfelhőre, mely úgy világított, mint egy angyal. Megnyomom az expozíciós gombot, és a gép azt mondja: Csett. Újra próbálom, de semmi. Csett, csett, csett. Na hiszen, chat-elhetek itt napestig, ebből nem lesz semmi. Kiveszem az akkut. Hátha kézmelegre beindul. Próbálkozom. Szavamra mondom, hogy ha „lett volna képe hozzá”, kiröhögött volna a gép. Nyeltem egyet-kettőt. Majd magamba szálltam: Mint tudjuk, általában egy kutyaév hét emberévnek felel meg. Mivel egy akku többnyire öt évet visel el szolgálatban, egy emberév akkura átszámítva húsz. S mivel 2009-karácsonyára kaptam a gépet, akkuja „öregecskedik”, hogy a klasszikust idézzem. Immár 80 felé jár. Kopik, lustálkodik, kimerül, mint a gazdája. Gyanús volt már a múltkor is. Túl hamar feltöltődött. Lassan lemondhatok róla.
Maradt a látnivaló, amit jól-rosszul ideidézhetek szövegben. Bámultam a felhőket, bámultam az egymást követő hatalmas sétahajókat. Négy követte egymást libasorban. Egy se magyar. Még feltűnőbb volt, hogy ember nem mozdult ezeken a monstrumokon. Tán délutáni szunyókálásra visszahúzódtak a kabinjukba? Nem képzelem, hogy tőkések üresen járatják ezerfős hajóikat, hogy edzésben maradjanak.
No, ha már így jártam, visszaindultam mifelénk. Itt a parton a kővárak tövében van egy kőasztal, kétfelől sziklaszékekkel. Irtó ügyes valaki tervezhette a tájba. Alig lehet felfedezni. Mindenesetre alkoholos filccel ráírta egyik sima kőlapra, hogy „ne rontsd szét, használd!” Használtam. Jó fotót lehet társaságról készíteni. Király és királyné, sakkozók. Ilyesféléket képzelek el. Ahogy jövök fel a parttól, egy alig-vendéglátó parányi konyhaajtaján felirat: Kamerával figyelt terület. Hacsak nem skype-hoz használt kamerát rejtettek el valahová. Továbbjövök. Egy fiatalember rám köszön Jó napot!-tal. A scientológusok házának egyenruháját viseli. Honnan a tekintélyem: túl hangosan kritizáltam az üzletalapú vallást? Nem tudom. visszaköszönök neki.
Már csak egy ötlet. tegnap még nem tudtam, mit kérek születésnapomra Tücsitől. Hát egy akkut a gépembe. Hálából én is veszek neki egyet az ő születésnapjára a laptopjába. Ugyanis az is megadta megát.
Karácsonyra meg a család csavarozógépének akkuját cseréltetem ki. Hogy nekem mennyi eszem van!